Ennyi van apám sírkövére írva. A hitet megtartottam. A sírkő Abán áll, Fejér megyében, Székesfehérvár közelében, a Mezőföld északi részén. Itt születtem, itt éltem 20 éves koromig, Adyval szólva: innen jöttem és ide térek. Családnevünk a református egyház anyakönyveiben az 1700-as évektől megtalálható.
Abán Fejes Ádám nagytiszteletű úr keresztelt meg, ő oktatta a hittant, nevelt, énekre tanított, nála konfirmáltam. Prédikátor volt és költő, verseket írt, kötetei jelentek meg. Igehirdetései irodalmi élményekkel is gazdagítottak. 35 évet szolgált községünkben, haláláig. Hálát adok Istennek, hogy két fiamat – bár betegsége már kiteljesedett – még megkeresztelhette.
Iskoláim elvégzése után Budapestre kerültem, de hosszú évekig még az abai egyházközséghez tartoztam. Budapesten nem találtam gyülekezetre, alkalmanként a Kálvin térre jártam, mivel Kenéz Ferencet ismertem, később a Szabadság térre jártam Hegedűs Lóránthoz.
Házasságot a marosvásárhelyi Vártemplomban kötöttem. Ide később is szívesen jöttem, az 1956 után meghurcolt, letartóztatott, büntetését a Duna deltában letöltött Fülöp G. Dénes, vagy ritkán Csiha Kálmán igehirdetését hallgatni.
Telt az idő, gyermekeim növekedtek, iskolás korba értek, kerestük, hogy lakóhelyünk melyik egyházközség területéhez tartozik. Adott volt tehát, hogy Törökőrre kerültünk.
A 90-es évek elején jártunk, Czanik Péter (akkoriban, ha jól emlékszem, már) esperes fogadott bennünket szeretettel, mi is megszerettük Budapest legkisebb gyülekezetét, otthonra találtunk, és fiaink itt készültek fel a konfirmációra. 2000-től, követve az apai hagyományokat, presbiterként szolgálok a változó gyülekezetben, igyekszem megfelelni ennek a feladatnak.
Világunk naponta próbára teszi képességeinket, türelmünket, erőnket, idegrendszerünket. Hitünk erősít bennünket, „mert mi nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk.” (Zsid. 10,38-39)
És a végén szeretném hogy az enyém is legyen Pál apostol kijelentése: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam.” (2Tim. 4,7)
