Több mint tíz éve vagyok a gyülekezet tagja, ide jártam gimnazista időszakom nagy részében, és egyetemi éveim alatt is. Jogász vagyok, több munkahelyem is volt, jelenleg az év végéig külföldön dolgozom.
Ahogy sokan teszik, életvezetési igeként én is kaphattam vagy választhattam volna már, esetleg választhatnék most egy igét az emlékezetesek közül, és elmondhatnám a megható történetét annak, hogyan és miért lett az enyém. Mit érnék vele? A történet rólam talán elmondana valamit, a Bibliáról semmit. Életvezetési igét választani ugyanis nem más, mint „kimazsolázni” a Bibliát. Persze, tudom, úgy szokott lenni, hogy egy-egy mondat különösen is megszólít valakit, vagy, hogy egy-egy kijelentésre, talán élményei, tapasztalatai, belátásai summájaként, a többinél nagyobb hangsúlyt helyez az ember, és belátom, erre bárkinek szüksége lehet. Én azonban mégis úgy gondolom, hogy valamely töredék vagy rész ilyen súlyú és következményű kiszakítása, kiemelése, túlhangsúlyozása, életre szóló jelentőséggel való felruházása nem helyes. Mert nem a részt, hanem mindig az egészet kell nézni. Isten kijelentéseinek teljességét.
Hitre egy logikus levezetést követően jutottam végleg. Volt egy kételkedő, bizonytalan időszakom, és akkor gondolkodtam el azon, hogy mit mond jelenleg fizika a világ keletkezéséről. Az a fizika, amelynek a törvényei az anyagi világon alapulnak, és amely törvényeket – legalábbis részben – mindenki, akár otthon is igazolni és bizonyítani tudja. A fizika a világot. a teret és az időt megteremtő ősrobbanásról beszél, és ezt a tudósok az adott ismeretekből szépen le is vezetik. Engem is meggyőztek. Ha tehát volt ősrobbanás, márpedig volt, akkor az is logikus, hogy azt a maximális tömegű és nulla kiterjedésű pontot, amiből a világegyetem megszületett, valakinek létre kellett hoznia. És ez a valaki – definíció szerint – csak Isten lehetett. Ez a levezetés volt az, ami végleg hitre segített. Isten ezzel győzött meg engem, hogy Ő létezik. Márpedig, ha Ő létezik, akkor mindaz, ami a Szentírásban szerepel, az úgy van, és az abban foglaltak teljessége szerint kell eljárnom az egész életemben.
És most meglepődtem. Milyen jó íze van, ha kimondom, a törökőri az én gyülekezetem! Így messziről különösen. Idegenben jön rá az ember, milyen jó otthon, és talán el is kell veszítenünk azt, ami igazán fontos, hogy végleg megtalálhassuk. Ahogy korábban a hittel, úgy jártam most a gyülekezettel. Hálás vagyok érte Istennek.
