Barnovszky Zoltán: Mit jelent nekem Törökőr?

A válasz egyszerű, a válasz ennyi: Törökőr a második otthonom. Az már persze nehezebb kérdés, hogy miért az? Én korábban azt gondoltam,hogy a gyülekezet az a hely, ahová a vallásos embernek legalább vasárnaponként el kell járnia, mert ha nem jár el, akkor nem tudja a hitét megélni. De minek tekintsem azt a helyet, ahová eljárok rendesen, és mégsem tudom megélni a hitemet? Ahol ki tudja miért, egymással szóba is alig álló csoportokra töredezik szét a gyülekezet? Mentem, és köszönni is alig köszöntek. És én is, ha szembe jött velem valaki, épp csak biccentettem neki. Vállaltam szolgálatot, de nem kerültem beljebb, mert nem volt hová. Emberek csoportja, még a jóakaratú emberek csoportja sem gyülekezet magától. Ahhoz, hogy a csoport gyülekezetté váljon, a vasárnapi istentisztelet, s a különféle alkalmak sora csak szükséges, de nem elégséges feltétel. Pedig még barátaim is akadtak ott, és hát ráadásul ott tértem meg! Amikor aztán a beosztott lelkész, az, akit lelkipásztoromnak tekintettem elment, akkor imádkozni kezdtem, adjon az Isten nékem új és igazi gyülekezetet. Törökőrt adta. Első alkalommal, amikor ide jöttem megnézni, miféle hely ez, s miféle emberek helye, mindenki rám mosolygott. Hát, mit mondjak? Különös volt. Hogy ilyen barátságosan fogadják az idegent. Nálunk én ilyet nem tapasztaltam. Leültem, és meghallgattam az igehirdetést. Az is mintha közvetlenül hozzám beszélt volna. Megszólított. Aztán amikor kifelé mentem, többen is odafordultak hozzám, az idegenhez, hogy de örülnek, és milyen jó, hogy velük voltam, és jöjjek máskor is. Az egészet nem hiszem, nem is hihettem volna el, ha nem velem történik. De velem történt. Ehhez semmi kétség sem fért. Ahhoz sem, hogy több volt ez, mint emberi szívélyesség. A Szentlélek munkájának a nyoma és következménye volt ez.