A Borsod megyei Szikszón születtem. Sajnos kilenc éves koromra teljesen árván maradtam, de rokonaim gondoskodtak rólam, és Isten szeretetére neveltek. 1942-ben végeztem el a tanítóképzőt (az idén kaptam meg a 70 éve végzetteknek adományozott rubin diplomát), és Igriciben kaptam tanítónői állást. Itt ismertem meg drága páromat, aki református lelkész volt. Harminchat évig éltünk boldog házasságban és Isten három gyermekkel áldott meg minket. A háború után férjem hivatása miatt nem engedtek tanítani, nehogy „rosszra” neveljem az ifjúságot, így a takarékszövetkezetben pénztárosként dolgoztam, de lélekben mindig tanítónő maradtam. 1954-ben Emődre választották meg a férjemet, ahol 1980-ban bekövetkezett haláláig hűségesen szolgálta Istent és a gyülekezetet. Még most, 32 év elteltével is, ha arra járunk, nagy szeretettel fogad minket az emődi gyülekezet. Párom halála után Miskolcra kerültem.
Amikor nagyon közeledtem a 80. évem felé, a gyermekeim elhatározták, hogy Budapestre költöztetnek, hogy a közelükben legyek. Az egész nagyon gyorsan történt, szinte fel sem tudtam fogni. Kedves kis otthont teremtettek számomra Zuglóban. Erzsébet napkor mutatták meg nekem, együtt volt a család, és imádsággal, énekszóval adtunk hálát Istennek gondoskodó szeretetéért. Beköltöztem, aztán mindenki ment a maga otthonába, élni a maga életét.
Mikor először léptem ki a kapun, megtorpantam, hogy most merre is menjek? 19 éves koromig éltem Budán, de hogy Zugló merre van, azt nem tudtam. Elveszettnek éreztem magam. Biztos mentsváramhoz, Istenhez fohászkodtam, felnézve az égre. Egy tízemeletes ház falán falfirkák között ragyogott felém a biztatás. „ISTEN SZERET TÉGED”. Csak ennyi, de ez számomra mindent jelentett. Hát miért is félek én az ő tenyerén? Isten szeret engem, téged és mindnyájunkat. Ebben a hitben boldogan, és Benne örvendezve indultam tovább.
Elgondolkoztam Jézus szavain: „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem, hogy őrizd meg őket a gonosztól.” (Ján 17,15) Így a falfirkák között is, ahogy a világban is a gonosz kísértések között élünk, de Isten szeretete Jézusért könyörül rajtunk és megőriz minket a gonosz gondolatoktól, cselekedetektől. És azt a végtelen szeretetet, amit Istentől kapok Jézusért, szeretném tovább sugározni. Imádkozzunk, hogy így legyen.
Sajnos a gyülekezetbe testi gyengeségem és egyre romló hallásom miatt már nem tudok járni, de a rádióban és a TV-ben rendszeresen meghallgatom, illetve megnézem az istentiszteleteket.
Azóta 12 év telt el. A tízemeletes házat újrafestették, eltűntek a falfirkák, de „ISTEN SZERET TÉGED” bíztatása a szívemben tovább él.