Édesanyám hívő református volt, édesapám katolikus. Sokan voltunk, hatan testvérek, ma már csak ketten maradtunk. Itt laktunk a Százados úton, itt végeztem az általános iskolát, akkor még benne volt az órarendünkben a hittan, nem felejthetem, Czilléry Erzsébet tanította. Nagyon sokat foglalkozott velünk, szorgalmunkért, jó feleleteinkért igés képeslapot kaptunk tőle. Akkor még a Baross téri gyülekezetbe jártunk, de amikor a református egyház megkapta ezt a házat, ami eredetileg szövőműhely volt, és sok munkával felépítettük a templomot, akkor meg se fordult más bennünk, mint hogy idetartozunk. 1952-ben konfirmáltam, a gyülekezetben mi voltunk az első konfirmandusok, tizenkét lány és tizenöt fiú, összesen huszonheten tettünk fogadalmat Szemenyei Sándor nagytiszteletű úr előtt. Nagyon szép nap volt, emlékezetes nap, szeretetvendégség zárta. Mindenki kapott emlékbe egy könyvet. Én A Magyarországi Protestáns Egyház hitbajnokai címűt, Igével. Az enyémbe az volt írva, hogy „Én vagyok a világ világossága, aki engem követ, nem járhat sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.” (Ján 8,12) Ez életem során sokszor megbiztatott engem.
A középiskola elvégzése után óvónő lettem egy üzemi óvodában. Sötét világ, nehéz időszak volt ez, templomba sem járhattam, mert megfigyeltek. 1959-ben férjhez mentem, megszületett a fiam. Férjem azonban fiatalon meghalt, egyedül maradtam. Ki máshoz fordulhattam volna kétségbeesésemben, mint az Úr Jézus Krisztushoz! Imádkoztam, segítségét kértem. Végül 1975-ben megváltozott az életünk. Óbudára költözhettünk, tanácsi óvodába kerültem, könnyebb és békésebb is lett egy kicsit minden. Még a templomba is nyugodtan elmehettem. Bekapcsolódtam az ottani gyülekezet életébe, diakóniai és missziói munkát vállaltam, tagja lettem a Református Nőszövetségnek.
Sokáig jól éreztem magam Óbudán, mígnem aztán a szívem visszahozott ide, a gyerekkori gyülekezetembe. A jó Isten irányított ide. Befogadtak, szeretettel, kedvességgel vesznek körül, otthon vagyok. Nemcsak érzem én ezt. Megélem. Mint Monoszlón is, a nemrég lezajlott gyülekezeti hétvégén. Mélyen megérintett az igehirdetés, a tiszteletes úrral való személyes áhítat. A lelki-szellemi, hitbeli programok mellett sokat sétáltunk, bejártuk a környéket, játszottunk, beszélgettünk: mélyebben is megismertük és megértettük egymást. Igen, hazaértem.
