Csorba Péter tiszteletbeli presbiter

Bélyegkép
Csorba Péter

1949-ben születtem Miskolcon. Villamos mérnök vagyok. Édesapám Emődön volt lelkész egészen 1980-ban bekövetkezett haláláig. Lelkész édesapám és tanítónő édesanyám Isten és a Haza szeretetére neveltek. Gyermekéveimet Emődön töltöttem, és hálával gondolok az emődi gyülekezetre, ahova 23 év elteltével is úgy térhetek be, mintha haza mennék.

Középiskolai tanulmányaimat Miskolcon, egyetemi tanulmányaimat pedig Budapesten végeztem. Munkáim során (automatika rendszerek beüzemelésével foglalkozom) az ország szinte minden zugába elvetődtem, és mindenütt megkerestem, és megtaláltam a református gyülekezeteket. 1983-től a Bp. Csíllaghegyi, majd a Békásmegyeri Egyházközségnek voltam a tagja, és mindig szeretettel gondolok vissza az ott töltött kedves időszakra.

1993-ban költöztem a törökőri gyülekezet körzetébe, és váltam a gyülekezet tagjává, majd néhány év elteltével presbiterévé. Szerény képességeimhez mérten igyekszem szolgálni az Urat és a törökőri gyülekezetet.

Feleségem – akinek az édesapja szintén lelkész – a Julianna Református Iskolában tanít. Két fiunk és egy kislányunk van, akiket igyekszünk hitre nevelni, és boldog vagyok, hogy együtt mehetünk velük a templomba.

Látványos megtérés nem volt az életemben, de valahogy mindig természetes volt az Isten népéhez való tartozásom. A műszaki ember racionális szemléletéhez talán Berzsenyi szavai illenek legjobban.

“Isten! Kit a bölcs lángesze fel nem ér,
Csak titkon érző lelke óhajtva sejt:
Léted világít, mint az égő
Nap, de szemünk bele nem tekinthet.”

A fohászom pedig így szól: “Hiszek Uram, légy segítségül az én hitetlenségemben!”