2015 december

2015.12.31.

December 3-án presbiteri gyűlést tartottunk, ahol a missziói munkatervet beszéltük meg. Pontosabban elsősorban azokat a részeit tárgyaltuk meg, amelyekben változások vannak. A MÁV-telepi templomba már nem jár Istentiszteletre senki, ugyanis akik rendszeresen jártak, sajnos már elhunytak. Ezért most egy időre felfüggesztjük a MÁV-telepi Istentiszteleteket. Tervezünk viszont egy missziói alkalmat a MÁV-telepen új lakók részére, amit összeköthetünk a MÁV-telep 120 éves jubileumával.

Nagyon örültünk, hogy egy új alkalmat is felvehettünk a rendszeres programjaink közé: a baba-mama ráadást. A baba-mama kör folytatása ez három-hat éves gyermekek és szüleik számára, amire többen is járnak rendszeresen, kéthetente keddenként. Beszéltünk még az ifjúsággal kapcsolatos tervekről is. (D.S.)
 

December 20-án, vasárnap délután megtartottuk a gyülekezetben a karácsonyi ünnepséget. A szülők és az idősebb segítők süteménnyel, teával készültek, a gyerekek - kicsik és nagyok - pedig előadással.
A főszervező Balássy András lelkipásztor volt, aki először Fodor Bogival, majd Bátori Zsófival adott elő egy-egy érdekes és tanulságos jelenetet. Mondanivalójuk: Isten elfogad és különlegesnek tart mindannyiunkat. A kicsikkel Barabás Ildikó és Balássy Hajnalka énekelt együtt. A felnőtt kórus pedig megörvendeztette a gyülekezetet dalaival, Nagy Sándor orgonistánk vezetésével. Végül a gyerekek megkapták az ajándékcsomagokat, majd a szeretetvendégség keretén belül elfogyasztottuk a finomabbnál finomabb süteményeket. (N.G.)

 

December 30-án: Bensőséges találkozás a Fasori Orgonával
(A francia romantikus hangzásvilág meggyőzően színre lép)

Jó volt látni és hallani Pálur János orgonaművész testvérünket a budapest-törökőri kis orgonán és zongorán játszani és improvizálni. S emlékezetes élmény volt december ötödikének délutánján is először hallani vele a felújított fasori orgonát teljes pompájában, különös tekintettel arra az orgonazene-műre, mely előadásának egyik célja éppen az volt, hogy ennek a nagy gonddal megtervezett, regiszterkészletében pedig nagyon sajátos nagy hangszernek a saját hangzásvilága domborodjon ki. Ezek után már csak az hiányzott, hogy ne csak a hallgatóság szempontjából legcélszerűbb távolságból, de a játékasztal és orgonista szoros közelségéből is megismerkedjünk egy olyan kiváló zeneszerszámmal, mely mind a jelent megelőző korok, mind az elektronikával és számítástechnikával kibővült és ezekkel köznapi szinten operáló mai kor igényeit és tapasztalatait mértéktartó igényességgel ötvözi. Pálur János egyetlen szóra ráállt, hogy egy szűkebb családi-testvéri körben (1. fénykép) megismertessen bennünket olyan szakmai részletekkel, melyekhez szokásos hangversenyeken sohasem juthatunk hozzá. Így találkoztunk körülbelül tizenöten december harmincadikán a Budapest-Fasori Református Egyházközség templomának orgonakarzatán azzal a szándékkal, hogy minél jobban megértsük egy ilyen bonyolult és drága hangszer belső világát, mely mind azért rendeltetett, hogy a művésznek széles lehetőségtára legyen játszani emberek gyönyörűségére, áhítatának elmélyítésére és Isten még nagyobb dicsőségére.

Ez a hangszer előző formájában, mely a francia orgonaépítési emlőkön is nevelkedett Angster József orgonaépítő alkotása, már magán viselte a francia romantikus orgonaépítés sajátságait, melyet azonban későbbi korok ízlése, igénye szerint úgy módosítottak, hogy ezt az egyöntetű hangzását elveszítette. Mivel Pálur János e század elején úgy ült le ehhez az orgonához, hogy az ne csak egyszerű kísérő hangszere legyen a gyülekezeti éneklésnek, hanem magának az istentiszteletnek egyben önállóan is szerves alkotórésze, ehhez nemcsak vissza kellett állítaniuk az eredeti hangzásvilágot, de azt ajánlatos volt úgy kibővíteni, hogy az így létrejövő új diszpozíció még inkább szolgálja mind a művészeti igényeket, mind pedig az azt hallgató, Istenhez forduló ember szellemének, lelkének ápolását, előkészítését. A gyülekezet szokásos költségvetéseihez képest ez a vállalkozás grandiózus volt, s mint ilyen, eleinte érthető megütközést keltett a felelős gyülekezetvezetésben. Hiszen az akkor kalkulált hatvanmillió forint szokatlanul óriási összegnek számított ebben a kategóriában. De végül mégis belevágtak! Részletek mellőzésével mindez végül százhatvanmillió forintba került, melyben természetesen a gyülekezet forrásain túl más támogatók adományai játszották a fő szerepet. A hivatalos avató ünnepség márciusban lesz, de addig is kóstolgathatjuk már, mire is képes ez a nagyszerű műalkotás. (A majd tizenöt éves nem közönséges létesítési küzdelemmel kapcsolatos ismertetés és Pálur János-i gondolatok megtalálhatók a http://fasor.hu/gyulekezet/index.php?m=org honlapi szegmensben.)

Miközben kis csapatunk körülölelte a játszóasztalt, Pálur János szisztematikusan mutatta be miként is alakul ki a fúvósok, vonósok, mixturák, trombiták karával, a kopulákkal, redőnyökkel az a széles, megalapozott s ha kell mégis szolidan csillogó hangzás, mely a romantikus francia orgonakoncepciót jellemzi, s mely a zenekari építkezés alapelveire emlékeztet. A főmű mellett két redőnymű van, de ebből a nagyobbik és a kisebbik főmű/redőnymű viszonyban is működni tud. Az a három-manuálos játszóasztal, melyet Pálur János nemcsak elképzelt, de saját kezével, körzővel-vonalzóval ő maga meg is rajzolt, mechanikusan szólaltatja meg a sípokat, míg a kopulák ilyenkor is elektronikusak, hogy a művész ujjaira ne háruljon nagy fizikai teher. De a rendszer ki fog egészülni még egy, a régi felújításával kialakított földszinti másik játszóasztallal is, mely már elektromos úton szólaltatja meg a sípokat. Az emeleti játszóasztal előnye az, hogy a sípok megszólalása a billentyűkezeléssel befolyásolt. A lenti játszóasztalról pedig a művész úgy hallja az orgonát, mint a hallgatóság, ezért pontosan tudja, mit, mikor és hogyan szólaltasson meg a kívánt hatás elérésére. E hangszernek különlegessége az úgynevezett dallamkopula is, mely képes a játék közbeni legmagasabb hangot oktávkopulázással felerősíteni, így pl. egy gyülekezeti ének kíséretekor a dallam kiemelten, jól felismerhetően hangzik fel. De olyan különleges kopulája is van, mely lehetővé teszi, hogy ne pedállal, hanem manuállal szólaltassa meg az orgonista a pedál hangjait. S bár ez nem egyedi, de nagyon fontos lehetőség az is, hogy ha a művész akarja, akkor az általa játszott művet képes a hangszer elektronikája memorizálni és ugyanúgy akárhányszor visszajátszani. Nem azért, hogy egy idő múltán nélküle is elmenjen a szolgálat, hanem azért, hogy ha fontos felvétel közben például egy mentőautó szirénázott, akkor a felvételt csendben, akár éjszaka is meg lehessen ismételni, vagy ha valamelyik hang hamisan szólalt meg, akkor azt meghangolva, a művet ismét automatikusan ugyanúgy le lehessen játszani, mint eredetileg. S persze a művészpalánták oktatásában is használható ez a megoldás. Pálur művész úr pergő ritmusban és igen nagy rutinnal (2. fénykép) mutatta be azokat a technikai fogásokat és szemléltető zenemű-szemelvényeket is, melyekkel maga a művész tovább tudja színesíteni a hangzást (kétszeres-háromszoros visszhang-hatás). További részletek mellőzésével az eddigiekből is nyilvánvaló, hogy új fejezet nyílt a hazai református orgonakultúra művelésében, de nemcsak a reformátusban, hanem ezzel a nemzeti zenekultúra is sokat gazdagodott. Nem kétséges, hogy ezen a hangszeren még sok kiváló orgonista fog szolgálni. Reményeink szerint sohasem a maga, hanem Urunk, Istenünk dicsőségére, akihez méltó hangszert ugyan ember sohasem alkothat, mégis ez a hangszer is ékes bizonyítéka annak, hogy a jó elhatározás, az imádság, a megvalósítás iránti eltökéltség, a szakszerű mestermunka, az áldozatos adományozás és szolgálat megtermi a maga gyümölcsét. Hiszen az, aki hallja ezt a csodálatos hangszert a piánótól-plénoig terjedő hangerő-terjedelmében, a negyvenhét regiszter által nyújtott megszámlálhatatlan regiszterkombináció tengerében avatott kezek által megszólalni, annak lelkében visszhangként hamar ébred áhítat és dicsőítő lelkesedés az iránt, aki ezt az egész Teremtettséget kezeli úgy, mint a szolgáló művész ezt a csodálatos hangszert.

Köszönjük Pálur Jánosnak, hogy karácsony táján velünk töltött idejével és meggyőző szakmaiságával, művészetével bennünket is kitanított, meggazdagított, s kívánjuk, hogy mind neki, mind az áldozatos gyülekezetnek, mind a mindenkori hallgatóságnak még sok-sok évtizedig, évszázadig teljen öröme az új fasori orgona hallgatásában! (DNS)

Képek