2015 március

2015.03.31.

Március elsején gyülekezetünk négy tagja – jelen sorok írója is – ellátogatott a felújított Várkertbe. Belső Buda valóban egy új, jelentős panorámával bővült, mely esztétikus látványt jelent mindkét Duna-partról. De maga Budapest is új kombinációban jelenik meg a Várkertben tartózkodó vendégek számára, hiszen a Gellért-hegytől a Margit-szigetig, benne a szemközti Duna-part változatos épületsorával, gyönyörteljes benyomást kelt a szemlélőben. Aki már a háború utáni napoktól ismeri a Várkert életét, annak feledhetetlen élményt nyújtanak a megújult homlokzatok, a királyi kert változatos kialakítása, az utcai belépőcsarnokok esztétikus, változatos díszítése és az a komfort, mely ezt az egész létesítményt akár a budapesti odalátogatónak, akár a messze földről érkező turistának maradandó élmények forrásává teszi. A liftek és mozgólépcső összehangolt rendszere a Várkert magas és mély létesítményeinek a megtekintését akár a nehezen közlekedőnek is könnyen elérhetővé teszi. A hegy belsejében kiképzett többszintes parkoló nagy befogadóképességével és elfogadható árfekvésével (500 Ft/óra) a kocsival rendelkező családok számára is praktikus megközelítést, kényelmet jelent. S ami nem elhanyagolható, különösen az idősebbek számára, bőven ellátták a létesítményt könnyen megközelíthető mosdókkal is. A Vár fokán félreérthetetlenül magasodó Madonna-szobor pedig egyértelműsíti: ez az ország keresztyén.
A Duna felőli északi határoló épület Csók István kiállító-helye. Itt két szinten gyönyörködhetünk az idealista mester életteli képeiben. Nem elhanyagolható szempont, hiszen nálunk Törökőrön is sok idős ember van, hogy 70 éven felüliek ingyen látogathatják ezt a kiállítást (2000 Ft/fő helyett). Az ugyanitt elhelyezkedő színházterem a garázsból is megközelíthető. Ugyanakkor a garázsszint felett, a déli fertályon egy hatalmas fedett közösségi teret alakítottak ki különféle rendezvények céljára. Mivel március 1-jén rossz idő volt, a látogatást március 8-án megismételtük, amikor éppen a Nőnaphoz kapcsolódó különféle gyerekfoglalkoztatások és felnőttek számára fenntartott szórakozási lehetőségek fogadták az odalátogatót. A bazársor jelenleg még üres.
A Várkert szervesen és harmonikusan illeszkedik a Várhegy eddig felújított épületeinek környezetébe, s a mozgólépcső, legalábbis felfelé nagyon megkönnyíti azok megközelítését a Sikló használata nélkül. Egyébként pedig a liftes-rámpás kombinációval a kerekes-székesek is boldogulni tudnak.
Nagy öröm számunkra, hogy fővárosunknak ezt a tátongó sebét az országvezetés fáradságot és pénzt nem kímélve így rendbe hozatta, s bizonyosra vehető, hogy ez a vonzó környezet generális találkozó hellyé, közösségi centrummá fogja tenni ezt a nemrég még romos, hasznavehetetlen kincsünket. Állítsuk be programunkba a Várkert mielőbbi meglátogatását! Érdemes!
Új hír: március 15-én mind a Várkert, mind a sajátos parlamenti panorámával bíró várbeli Táncsics börtön ingyen látogatható, szombaton pedig a Parlament is ingyenes. (DNS)

Március 11-én, e sorok írójával együtt, néhányan a gyülekezetből megtekintették az Operaház Erkel Színházában Erkel: Hunyadi László című operájának felújított előadását. Nem a mi dolgunk, hogy az előadás felfogását, stílusát, kicsit meghökkentő modern nyitójelenetét művészeti szempontból értékeljük, erre valók a szakközlemények. Közérdekű jelzésként viszont szabad szólnunk arról, hogy a telt házas előadás ékes bizonyítéka annak, hogy az intézmény új vezetése Ó. Kovács Szilveszter főigazgató úr vezetésével jól döntött, amikor a korábban hangoztatott másik verzióval szemben (t.i. a nagy múltú, egyik legnagyobb befogadó képességű színháztermünk lebontása) a sokáig szünetelő Opera-szintér újraindítását határozta el. Még pedig, s ez a fontos, az Andrássy úti törzsépület helyárainak töredékéért! Azzal megegyező, de legalábbis összevethető színvonallal.
Új élmény volt az esetenkénti operalátogató számára, hogy a magyar nyelvű opera magyar szövegét ugyanúgy kivetítették, mintha más nyelven hangzott volna el. Így ugyanis a magunk fajta, már nem tökéletesen halló nézők számára is pontosan követhetők voltak az áriák, énekes monológok, kórusok szövegei, s ez magának az egyébként ismert történetnek a részleteibe is sokkal nagyobb betekintést keltett, mint eddig.
A cselekmény bizony ugyanarról szól, mint a mai borzoló valós történetek, hatalomvágyból ármánykodás, hazudozás, mások harmonikus életének és boldogságának feldúlása, értékes és ártatlan emberek ellehetetlenítése, áldozattá nyomorítása. Persze mindez költői, művészi zenei ruhába öltöztetve nagy nemzeti zeneszerzőnk, Erkel Ferenc (szövegíró: Egressy Béni) által. A tragikus végkimenetel ellenére a néző-hallgató felemelő, élmény teli állapotban hagyja el a nézőteret, mert a felelősség, haza- és családszeretet, önfeláldozás, hűség képviselői, gyakorlói is reális léptékben végig jelen voltak, s akár az ifjú László szerelmi áriájában, akár Szilágyi Erzsébet emlékezetes és nagy tetszést kiváltó nagy áriájával maradandó nyomot hagytak a részvevők gondolataiban, lelkében.
A dilettáns néző által is tapasztalható teljesítménylépcsőn kétségtelenül a gyerekeit féltő anyát megjelenítő Kolonits Klára adott legtöbbet, utána a Cilleit alakító Cser Krisztián zengő baritonja sorolható. Gara Mária (előadó: Kriszta Kinga) különös szépséggel csengő tiszta szopránja életpályája folyamán bizonyára még tovább fog erősödni, hogy a nézőtér utolsó soraiban ülőkben is teljes élményt váltson ki. A címszereplő tenorja is jól érvényesült, színészként is jól mozgott, élveztük játékát, de még nem kaptuk vissza azt a szintet, melyet az általunk még egykor hallott régi nagy énekesek (Simándi, Ilosvalvy, Gulyás Dénes stb.) képviseltek a hazai és nemzetközi hírű énekpalettán.
Jó volt mindezt a gyülekezeti kapoccsal is bíró kis társasággal együtt végigélni, végigélvezni, -gyönyörködni!
(Mostanában lehet bérleteket váltani a következő évadra, akár otthonról, Interneten is! Akinek négy szép előadás megér tízezer forintot, egészen jó ülőhelyről válhat részesévé hasonló opera-élményeknek.) (DNS) 

Március minden hétfőjén is, csakúgy mint a február eleji kezdés óta minden héten, megtartottuk/megtartjuk az Alpha-kurzust.
A kurzus egy előadás-sorozat filmjeinek a megtekintését jelenti, körítve vacsorával, beszélgetéssel, nevetéssel. Minden egyes rész fontos hitbeli kérdéseket vesz számba közérthető, mai megfogalmazásban. A témát saját életünk példáival ízesítve tárgyaljuk meg.
Az alkalmak otthonosak. A közös vacsorán testvérként osztozunk az ételen és tanítványként hallgatjuk a lelki mondanivalót. Bizalmas légkör alakul ki, mindenki fontos, kíváncsiak vagyunk egymás véleményére, és örömmel telik az együtt töltött idő. Az elhangzottakon elmélkedünk Alpháról hazafelé menet, aztán hét közben a villamoson, és még a legváratlanabb helyzetekben is felmerül egy-egy gondolat új értelmet nyerve. Aztán alig várjuk a következő alkalmat, mert tudjuk, hogy itt jó helyen vagyunk. Itt kell lennünk, mert hisszük, hogy Jézus gyűjt minket egybe.
Az Alpha valami újnak a kezdete, vagy egy régi dolog megújítása. Kicsit olyan, mint egy padlás, ahol megtaláljuk a gyerekkori játékainkat és lefújjuk róluk a port.
Kicsit olyan, mint hazaérkezni. Kicsit olyan, mint a szentek közössége. Kicsit olyan, mintha mindig is ismertük volna egymást. (Anikó és Roland)

Március 14-én filmklubra gyűltünk össze, a Találkozás című amerikai filmet néztük meg. Utána a beszélgetést Kardos Eszter vezette. A Találkozás igazi oktatófilm, és annak igen jó. Üzenetét a történet mai, modern hangvétele ellenére egy bibliai idézetben lehet összefoglalni: "Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek”. (Máté 11,28). A vihar és Devil (ördög) őrmester elől egy útmenti falatozóba menekül be néhány ember: egy fiatal, szerelmes nő, egy meghurcolt tinédzser, egy marakodó házaspár és egy magabiztos üzletember. A pincér mindenkinek legkedvesebb ételét kínálja, ingyen. És még sok mást is, elsősorban esélyt életük megváltoztatására. A pincér természetesen Jézus. A legtöbb szereplő él a Jézus által felkínált óriási lehetőséggel.
A filmet nézők számára is nagyon közel kerül, szinte megfoghatóvá válik Jézus szeretete, kegyelme, és lankadatlan törekvése arra, hogy minden ember szívét megszólítsa és megtisztítsa. (D.S.)

Március 19-én, csütörtökön délután – előzetesen egyeztetve – az esti bibliaóra előtt gyülekezetünk három tagja – Farkasné Ica, Nagyné Zsuzsa s jelen sorok írója – felkereste Szabóné Évikét. Gyülekezeti alkalmainkon Évike már jó ideje nem tud részt venni, mivel – bár egyébként jól van – ilyen léptékű helyváltoztatásra nem vállalkozhat egymagában.
Évike, 92 éves valójában frissen és üdén fogadott bennünket, minden segédeszköz nélkül mozogva ízléses, tiszta lakásában. Örömtől ragyogó arccal beszélt nekünk – a tőle megszokott összeszedett modorban és szép magyarsággal – arról, milyen kegyelmes hozzá az Isten, aki elárasztja nap mint nap mind ama jóval, melyre szüksége van. Éva lányával naponta váltanak telefont, kétszer is, s ők segítik abban, hogy hét közben ne legyenek beszerzési gondjai, s rendben megérkezzen az előfizetett ebéd is. Ők jönnek érte kocsival minden hét végén, hogy velük együtt töltse az Úr napját. Ilyenkor a Budafoki Református Gyülekezet templomát látogatják, ahol veje tisztségviselőként sokféle szolgálatot lát el, egyebek között a nehezen közlekedőket, időseket szállítja gépkocsijával az Istentiszteletre és vissza.
Családja, unokái, sőt másfél éves dédunokája is egészséges, jól vannak.
Finom pogácsával és igés-lapokkal kedveskedett nekünk, s nagyon hálás volt ezért a – mindnyájan úgy éreztük – nagyon hamar véget ért alkalmi látogatásért. Akinek van ideje, telefonáljon vagy keresse fel Évikét, biztosan nem fogja megbánni, hiszen olyan élvezetesen, érdekesen tud beszélni akár saját életéről, akár Mennyei Urával fennálló szüntelen kapcsolatáról, mint kevesen mások. Ráadásul briliáns szellemi kondícióban.
Azért nekünk hiányzik, hiszen korábban vasárnapról-vasárnapra ott volt velünk, ott szolgált hűségesen az iratterjesztésben. S mindig hűséges adakozónk is volt. Ő maga is hálásan emlékezett meg azokról a lelki ajándékokról, melyekben a törökőri gyülekezetben a maga idejében részesült. Áldja meg Urunk további életedet Éva Nénénk, s ne szűnjön meg soha a Vele folytatott bensőséges kapcsolatod! (DNS)

Március 29-én, a gyülekezeti délutánon, Harrach Ágnes vetítettképes előadását néztük meg, melynek címe: Az elmúlás emlékei. Bár a cím és az időzítés (a böjt utolsó hete) szomorú témára utal, az előadásra sokkal inkább az jellemző, hogy érdekes volt. Színes összefoglalót hallottunk arról, hogy hogyan változtak a történelmi korokban a temetkezési szokások, miként emlékeztek meg az elődökről, mi minden olvasható ki egy jelentéktelennek tűnő síremlékből. Az előadás évezredeket ölelt fel: a bronzkori sziklarajzoktól a vikingek rúna kövein át eljutunk napjainkig. Elsősorban svéd és magyar példákon keresztül láttuk, hogy miből készülnek síremlékek, s még egy Temetkezési Múzeumról is hallottunk. Szép sírfelirattal zárult az előadás: „Az elválás a sorsunk, az újratalálkozás a reménységünk”. (D.S.)