2013 február

2013.03.10.

Február 8-a és 10-e között szervezte meg a közösség a PICi hétvégét Verőcén. A résztvevők a párválasztás kérdéseiről beszélgettek, s ehhez sűrűn forgatták és idézték a Bibliát.

Február 17-én, közvetlenül a délelőtti istentisztelet után rendkívüli gyűlést tartott a presbitérium. Erre azért volt szükség, mert, mint Dr. Nagy Sándor főgondnok fogalmazott, Hegedűs Béla esperes úr szóban azt közölte, hogy az egyházkerületi közgyűlés határozata szerint a parókus lelkészek díjlevelében legalább 100 ezer forint készpénzjavadalomnak kell szerepelnie, ennél kevesebbet nem fogadnak el. Ha ezt valamelyik egyházközség képtelen vállalni, akkor módja van az egyházmegyétől átminősítését kérni anyaegyházközségből korlátozott felelősségű és cselekvőképességű missziói egyházközséggé, s akkor támogatást is kaphat az elvárt javadalmazás teljesítéséhez. A presbitérium súlyos problémával került szembe. A költségvetés annyit enged, és egy fillérrel sem többet, amennyit legutóbbi ülésén a 2013. évi költségvetést tárgyalva a nagytiszteletű úrnak a testület megítélt. Átcsoportosításra nincs mód, de ha volna, akkor sem juthatna vele messzire, mert azoknak az eszközöknek a használatát, azoknak az alkalmaknak a körét korlátozná, amelyek a gyülekezet, s a nagytiszteletű úr áldozatos munkájához nélkülözhetetlenek. A lelkész javadalmazására külső segítséget a gyülekezet nem kaphat, egyházit is csak akkor, ha az említett korlátozó feltételeknek eleget tesz. A presbitérium hosszú, minden fontos szempontot mérgelő eszmecsere után oda jutott, hogy a készpénzes javadalmazásba – nagytiszteletű úr egyetértésével, beszámítja a korpótlékot, s ezt az összeget egészíti ki 100 ezer forintra. Így az emeléshez szükséges összeg, amihez a növekvő járulékokat is hozzá kell számolnunk, hozzávetőleg havi 12-13, vagyis évi 150-160 ezer forintra csökkenthető. Ennyi összegyűjtése a presbitérium szerint még a 78 fős létszám mellett sem lehetetlen feladat, ezért az elkövetkező istentiszteleteken a gyülekezethez fordul, s céladományokat kér a lelkészi javadalmazás kiegészítésére. Minthogy azonban rendszeres kötelezettség vállalásról van szó, amit rendkívüli adományokból szeretnénk finanszírozni, s mert ez a helyzet a különböző szintű egyházi rendelkezések szabálytalanságokra is alkalmat adó ellentmondásaiból, pontatlanságaiból, a szabályok értelmezésének szükségképpeni különbözéseiből alakult ki, a presbitérium levélben fordul a kerületi közgyűlés elnökségéhez, hogy az anomáliák megszüntetését kérje. Csak így látja stabilizálhatónak a probléma mostani, időleges érvényű megoldását. Mindemellett törekednünk kell a gyülekezet létszámának növelésére is. A továbbiakban a presbitérium felkérte Szabó István gondnok urat a kőbányai, dr. Nagy Sándor főgondnok urat a józsefvárosi, Varga Lajos Márton presbitert a zuglói önkormányzatnál, Czanik András presbitert a zsinatnál nyíló pályázati lehetőségek figyelésével. Végül főgondnok úr arról tájékoztatta a testületet, hogy húsvétig sort kerítünk az orgona rég esedékes beállítására és hangolására. A munka 100 ezer forintos költségéből 50 ezret, adományként, magára vállalt a munkát végző Nagy Gyula, 30 ezret a főgondnok úr, így a gyülekezetet mindösszesen húszezer forint terheli. 

Február 24-én, a gyülekezeti hétvégén Harrach Ágnes, Harrach Ágnes svéd nyelvtanár, műfordító, svéd nyelvkönyvek szerzője, a Magyar-Svéd Baráti Társaság elnöke tartott vetített képes előadást a svéd íróról, újságíróról, nyelvészről, az első eszperantisták egyikéről, Valdemar Langletről (1872-1960). Langlet 1932-től a Pázmány Péter Tudományegyetem svéd nyelvi lektora, 1944-ben a Svédországi Vöröskereszt budapesti főmegbízottja, az embermentő akciók egyik irányítója. 1944. március és december vége között feleségével együtt, több mint 20 000 embert mentett meg a deportálástól. A magyar Köztársasági Érdemkereszt (1946), és a svéd Királyi Sarkcsillag-rend (1949) kitüntetettje. 1965 óta a Világ Igaza. A végig nagyon érdekes előadást követően az érdeklődők tea mellett tehették fel kérdéseiket.

Február 28-án konzultációt tartott a presbitérium. Megállapodott abban, hogy a készpénzes lelkészi javadalom kiegészítésének biztonságos finanszírozása érdekében a gyülekezethez fordul. Kéri és buzdítja az egyházközség tagjait: akinek bármily csekély összeggel, de módja van segítséget adni, az céladományként tegye meg, az év során bármikor. Írva van: „Akit pedig az igére tanítanak, az minden javából részesítse tanítóját.” (Gal 6,6) A presbitérium Isten iránti hálával állapította meg, hogy a gyülekezet mindig messze többet ad az elvárhatónál, s hogy teherbírása közelében jár, ennek ellenére így kellett döntenie. A továbbiakban Dr. Nagy Sándor és dr. Rácz Gabriella beszámolt az észak-budapesti gyülekezetek presbitereinek találkozójáról. Szó esett azokról a módszerekről, amelyekkel az egyház az eddigieknél nagyobb körben és hatásosabban szólíthatja meg az embereket. Azért is szükség volna erre a megszólításra, mert a statisztikák szerint 15 éven belül a gyülekezetek fele megszűnik létezni. A konferencia résztvevői harmadik témaként az idén jubileumát ünneplő, s ez alkalomra újra lefordított Heidelbergi Kátéról és a Helvét hitvallásról. A harmadik napirendi pont a szolgálatvezetőkkel kapcsolatos kérdések megvitatását készítette elő, minthogy újra kell gondolni oszthatatlan felelősségüket, s munkájuk szétterítését, megosztását.