2012. szeptember

2012.09.30.

Szeptember 6-án ülést tartott a presbitérium. Döntött a felújítás ügyében, megvitatta az idős gyülekezeti tagok látogatásának kérdéseit, a honlappal kapcsolatos problémákat, s foglalkozott a gyülekezet életét érintő egyéb bejelentésekkel is. A felújítással kapcsolatosan Dr. Nagy Sándor főgondnok úr tájékoztatta a testületet arról, hogy a kőbányai önkormányzatnál nem pályáztunk, a zuglói önkormányzattól semmit sem kaptunk, s a józsefvárosi is csak 300 ezer forintot szavazott meg a számunkra. A felújításhoz szükséges összeg azonban – nagyrészt a nagylelkű névtelen adományozó 720 ezer forintjának köszönhetően, rendelkezésünkre áll. A munkálatok elvégzésére két vállalkozás pályázott. A tornyot is tervező Villa Home Design Kft., és a Promontor Épületfelújító Kft. Ajánlatukban a műszaki tartalmat illetően, mint az Soós Tamás tiszteletbeli presbiter és Barnovszky Zoltán (akinek észrevételeit a főgondnok úr ismertette) véleményéből kiderült, komoly különbség nincs. A tervezett költségeket illetően azonban már számottevő az eltérés, hozzávetőleg 400 ezer forint mutatkozik a Promontor javára. A presbitérium az elhangzott megjegyzéseket átgondolva felhatalmazta a főgondnok urat, üljön le a pályázókkal. Tisztázza, képesek-e teljes körű szolgáltatásra, például a különféle engedélyek beszerzésére is, képesek-e a munka idei befejezésére, szavatolni tudják-e a két beruházás, a homlokzat felújítás és az esetleges toronyépítés összehangolását, s vannak-e olyan pontok, amelyeket megvizsgálva csökkenthetők a költségek. A mielőbbi kezdés érdekében a presbitérium egyhangúlag felhatalmazta elnökségét a szerződés megkötésére azzal a pályázóval, amelyik ezeknek a szempontoknak és megfontolásoknak jobban megfelel. Abban az esetben, ha a két költségajánlat közti különbség nem haladja meg az alacsonyabb végösszegének 20 százalékát, és egyébként maradéktalanul eleget tesz a fenti szempontoknak, úgy a toronyépítés miatt a tervező Villa Home Design Kft.-vel hasznos megállapodnunk. Főgondnok úr döntés előtt meg kívánja kérdezni Dr. Törőcsik Frigyest is. Második napirendi pontként a testület meghallgatta Varga Lajos Mártont, aki tapasztalatait összegezve úgy találta, hogy – bár nagy szükség és igény volna rá, nem látogatjuk eleget a gyülekezet idős, rászoruló tagjait. Azt javasolta, hogy a presbitérium tagjai a diakóniai bizottsággal egyeztetve lássák el a szolgálatot. Természetesen számba kell venni a már élő kapcsolatokat, és lehetőséget teremteni a gyülekezet minden tagjának is arra, hogy részt vállaljon a feladatból. Ezt hirdetni kell, s a jó rend érdekében jelentkezési ívet felfektetni, hogy látható és követhető legyen, ki, kit látogat. A presbiter ez után arra emlékeztetett, hogy noha március 29-én a testület már megvitatta a gyülekezeti honlap állapotát, és a legsürgetőbb tennivalókat, a helyzet nem változott. Javaslata szerint, minthogy a gyülekezet nyilvános képéről van szó, nem érdemes, nem szabad várni a jelenlegi honlap frissítésével az új honlap elkészültéig. Legfontosabbnak a prédikációk feltöltését tartotta. Ezért dr. Nagy Balázs Ágoston és dr. Rácz Gabriella vállalt felelősséget. A gyülekezeti élet eseményeinek megjelenéséről, a bizonyságtételek, életvallomások megjelenéséről Varga Lajos Márton gondoskodik. A képtár frissítését a márciusi ülésen dr. Nagy Sándorné vállalta. A presbitérium a javaslatokat elfogadta azzal, hogy mindezekhez a rendszergazda feladatait ellátó Szabó Gábor segítségét kéri. Az Egyebek napirendi pontjaként Balássy András nagytiszteletű úr bejelentette, hogy Lilla nevű leánygyermeke születését várva előreláthatólag szeptember 17-től két hét szabadságot vesz ki. Jelezte azt is, hogy a gyülekezet fiatal tagjai felkeresték, mert szerintük az istentiszteletek hozzájuk alig szólnak, s kérik, ezen változtassunk. Javaslata szerint a kezdő és a ráfelelő ének ezentúl, ha a kísérlet beválik, bibliai alapozottságú, jó minőségű, úgynevezett gitáros ének legyen, s mint mondta, ő maga is törekszik arra, hogy a prédikációi reagáljanak az ifjúság igényeire. A két bejelentést a presbitérium tudomásul vette.  

Szeptember 8-án megszületett Balássy Hajnalka és Balássy András második gyermeke, Lilla Izabella. Mély hálával, imádsággal fogadtuk, hogy Isten meghallgatta a házaspárt és a gyülekezetet, s újabb gyermekkel áldotta meg a családot.

Szeptember 9-én gyülekezeti délutánt tartottunk a templomtérben, amelynek nyitó eseményeként valamikori lelkipásztorunk, dr. Boros Géza felesége, Szappanos Márta nagytiszteletű asszony szolgált. Áhítatának középpontjában János evangéliumának 10. részéből azok a versek álltak, amelyek Jézus legismertebb kijelentéseinek egyikét idézik fel és magyarázzák: „Én vagyok a jó pásztor!” (Jn 10,11-16) Nagytiszteletű asszony meghittségében is magvas elmélkedése a jó pásztor ismérveit vette sorra. Jézus gondviselő, biztonságot adó, értünk életét adó szeretetét. Hogy ismeri övéit, ismer bennünket egyenként is kívül és belül, minden érzésünket és gondolatunkat, minden erényünket és bűnünket, szenvedéseinket és örömeinket. Hogy nem hagy minket el, és nem hagy egyedül bennünket soha, és nem akarja, hogy egy is elvesszen közülünk, hanem hogy megtérjünk és elnyerjük az örök életet. S hogy ehhez nekünk is keresni kell a pásztort, engedni szüntelen hívásának, megtalálni és megismerni őt, amelynek legtermészetesebb módja a mindennapos Bibliaolvasás, mint vele való beszélgetés. Az énekkar üdvös szolgálata után a nyár négy eseményéről szóló hagyományos beszámolók következtek. Balássy Árpád a parókián megszervezett 15. törökőri gyerektáborról beszélt. Közben jól szerkesztett, a Forrás együttes dicsőítő énekeivel kísért képsorok mutatták a résztvevőket a legkülönfélébb elfoglaltságaikban, s bizonyították, milyen eleven élet, s milyen sokrétű nevelés, varázsos munka zajlott a táborban, és mekkora lehetősége ez a gyülekezetnek arra, hogy megérintse, magához vonzza, szoktassa, maga mellett tartsa, hitre ébressze és tanítsa a gyerekeket. (Barabás Ildikó tudósítása a gyerektáborról a Törökőr augusztusi számában olvasható.) Dobó Márta, Szappanos Márta unokája, mint az eseményen időző újságíró számolt be arról, mi mindent élt át a Hős utcai cigánygyerekek (és felnőttek) körében lezajlott, 5 Napos Klub elnevezésű szabadtéri evangelizáció során. Fotókkal kísérve mondandóját beszélt a környék sivárságáról, a kődobálásig fajulóan ellenséges fogadtatásról, s arról, hogy mitől gyűltek aztán össze egyre többen meghallgatni a gyülekezet és a Vasárnapi Iskolai Szövetség képviselőit, és hát persze: muzsikálni, táncolni, énekelni, mitől nyíltak meg az ablakok mégis, jöttek le lassan növekvő számban a romos, szemetes játszótérre a felnőttek is. Beszélt a sokféle, egyre nagyobb bizalomról árulkodó kérdésekről, a növekvő várakozásról és ragaszkodásról, és a pillanatról, amikor egy kisfiú, arra a kérdésre, hogy mi ez itt, azt felelte, hogy ez itt a Hős utcai gyülekezet. (Az 5 Napos Klubról Varra Anita számolt be a Törökőr ugyancsak augusztusi számában.) Balássy Árpád tájékoztatta a gyülekezetet a Balatonalmádiban zajlott 3. TeTRISZ-táborról is. S miközben a hangulatos videofelvételek a z ifjakat mutatták és nyilatkoztatták a mindennapos bevásárlásról, krumpli- és zöldségpucolásról, favágásról, tűzrakásról, játékokról, ő az előadásokat, elmélkedéseket, foglalkozásokat, beszélgetéseket idézte fel, amelyek a tábor mélyebb céljait: Isten megismerését, a közösség megismerését, maguk megismerését és megértését szolgálták. Balássy Árpád meggyőzte a gyülekezetet arról, hogy a TeTRISZ tábor mindig áldott alkalom, amit az is bizonyíthat, hogy a résztvevők létszáma évről-évre növekszik, s most már ahhoz, hogy mindenkinek helye legyen, két sátrat is fel kellett állítaniuk az udvaron. (Összeállításunk a Törökőr októberi számában olvasható.) Az 5. monoszlói hétvégét dr. Dibuz Sarolta idézte fel. Úgy fogalmazott, hogy a Balássy András nagytiszteletű úr vezetésével lezajlott program olyan kérdésekre kereste a választ, mint az, hogy mi az egyház, mi a gyülekezet, milyen a kapcsolatunk Istennel és egymással. Mély szellemi és lelki épülésnek nevezte az összejövetelt, amit imádságok, dicsőítések, beszélgetések szőttek át, és úrvacsorás istentisztelet zárt. Boldog az a gyülekezet, amelynek ilyen programokra módja és ereje van! (Az eseményről Nagy Balázs Ágoston ír a Törökőr októberi számában.) A magával ragadó délutánt gondosan előkészített szeretetvendégség zárta. 
 
Szeptember 16-án, az istentiszteleten, a presbitérium határozata szerint, ha még a kezdő ének nem is, a ráfelelő már gitáros ének volt: David Ruis 1992-ből való Fúj a szél a mennyből című vonzó munkája. Szövegét az ifjúság Brouwer Dániel kíséretével nemcsak énekelte, de ki is vetítette, hogy a gyülekezet is követhesse.