Balássy András (2007-)

Bélyegkép
Balássy András

Új lelkipásztorunk Pomáz-Csobánkai Társegyházközségben beosztott lelkészként szolgált. A Budapest-Törökőri Református Egyházközség presbitériuma konszenzussal hívta meg, ill. jelölte leendő lelkipásztorának, melyet az egyházközség választói közössége "közfelkiáltással" megpecsételt. Ennek jogerőre emelkedését követően Balássy András lelkipásztor 2007. márciusában elfoglalta hivatalát és március 24-én feleségével beköltözött a törökőri parókiára.

– Szeretettel köszöntjük gyülekezetünkben Balássy András lelkipásztort. Kérem, mondja el pár szóban, hogyan is élt eddig. Talán kezdjük a gyermekévekkel.

– Négy gyermekes család legidősebb gyermeke vagyok. Egy húgom és két öcsém van. Nagyszüleim révén ősi protestáns családból származom. Édesapám villamosmérnök, édesanyám könyvtáros. A XI. kerületben a Móricz Zsigmond körtér környékén nőttem fel. Általános iskoláimat is itt végeztem. Édesanyám tanított meg az első imádságokra és ismertetett meg Jézus Krisztussal. Együtt járt a család a kelenföldi református gyülekezetbe. Mindig nagy örömmel mentem a Hajdú Péter lelkipásztor felesége (Rozka néni) által tartott gyermek-istentiszteletekre. 9 éves koromban a gazdagréti lakótelepre költöztünk. Édesapám presbiter, majd gondnok lett az ott 1989-ben megszületett új református gyülekezetben. Én azonban még Kelenföldre jártam egészen a konfirmációmig. Ez az alkalom életem meghatározó eseménye volt. Ekkor éreztem meg először Isten rólam is gondoskodó szeretetét és ekkor vált számomra nyilvánvalóvá, az imádság életemre gyakorolt óriási hatása. „És orcámat az Úr Istenhez emelém, hogy keressem őt imádsággal, könyörgéssel.” (Dán 9,3)

– Majd követte szüleit Gazdagrétre?

– Igen, a konfirmáció után én is velük jártam Gazdagrétre. A kezdeti időkben hárman voltunk az induló ifi tagjai. Isten kegyelmének köszönhetően pár év múlva már 20 fős ifivel rendelkeztünk.

– Az általános iskola után hogyan tovább?

– Középiskolai tanulmányaimat a Baár-Madas Református Gimnáziumban végeztem. Nagy lelkesedéssel vettem részt az iskola kórusának munkájában. Mind az általános iskolában, mind a gimnáziumban kiváló eredménnyel végeztem. Sokáig történésznek készültem.

– Hogyan került a teológiára?

– A teológiai tudományok különösen vonzottak. Így kerültem a Károli Gáspár Református Egyetemre. Kiváló professzorokkal kerültem kapcsolatba. Itt határoztam úgy, hogy a lelkipásztori hivatást választom. Az egyetemi évek vége felé tanulmányaimat megszakítva egy évig missziói munkát végeztem Angliában és Írországban. Sok hasznos tapasztalatot gyűjtöttem ezalatt az egy év alatt. 2001-ben végeztem a teológián és kerültem Pomáz-Csobánkára segédlelkésznek Pap Lászlóné (Erzsike néni) mellé.

– Hogyan ismerkedett meg feleségével?

– A gazdagréti ifiben ismerkedtünk meg. A Szilágyi Dezső téri református templomban kötöttünk házasságot 2002-ben. Lovas András gazdagréti lelkipásztor esketett az 1Jn 4,18 igével, mely azóta is végigkíséri életünket: „A szeretetben nincsen félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: aki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben.” Feleségem, Szávai Hajnalka logopédus egy hűvösvölgyi beszédjavító általános iskolában.

– Most pedig itt vannak közöttünk, hogy szolgálják Urunkat.

– Igen. 2007. tavaszán választottak meg a törökőri református gyülekezet lelkészévé. Nagy örömmel jöttünk ide és vallom, hogy a gyülekezet jövője Jézus Krisztus. Egyetlen feladatunk van, hogy kövessük Őt és engedelmeskedjünk Neki. Nem kell aggódnunk a holnap felől.

(Csorbáné Ágoston Éva, 2007. pünkösd)