Dr. Boross Géza (1963-1984)

„Nagyobb az Isten a mi szívünknél és mindent tud”
1Jn 3,20/b

Bélyegkép
Dr. Boross Géza beiktatása - 1963

Gyülekezetünk meghatározó személyisége volt Dr. Boross Géza, aki több, mint húsz éven át szolgált Törökőrön 1963 és 1984 között. Lelkipásztori hivatásában hű társa volt felesége, Szappanos Márta. Boross Géza az igeszolgálatokra és a gyülekezet missziójának tervszerű kialakítására, vezetésére, végzésére összpontosított, Szappanos Márta látta el a diakóniát, hordozta a gyülekezet tagjainak gondját-baját. Elkötelezett és áldozatkész munkájukat Isten megáldotta, az istentiszteleteken megtelt a templom, nagy ünnepeken pótszékek nélkül nem lehetett volna elférni. A szerdai bibliaórákat annyian látogatták hétről hétre, hogy az összenyitott tanácsterem teljesen megtelt. A gyermek-istentiszteleteken Szappanos Márta szolgált, az ifjúságot Boross Géza gondozta, nevelte. A missziói munkatervet minden évben egy nagyobb, sokéves koncepció részeként állította össze. Ebben a gyülekezeti missziói munkában komoly szerepet szánt a presbitérium tagjainak, építve személyes hitükre és elkötelezettségükre.

Dr. Boross Géza 1982-ben katedrát kapott a Budapesti Teológiai Akadémián. A gyakorlati teológia professzoraként lelkészgenerációkat készített fel az igehirdetésre 2003-ig. Tudományos munkáját ezután is folytatta, írt haláláig, noha négy infarktus sújtotta, operációk és Parkinson-kór akadályozták. Teológiai, irodalmi érdeklődése, csodálatos memóriája, kedves humora utolsó percéig megmaradt. Visszatartani nem lehetett az írástól, mert védekezése szóban mindig és mindenre ez volt, „tenni kell az Úrért, Isten dicsőségére, amíg élek.” Három gyermeke, nyolc unokája életét gyöngéd szeretettel imádságban hordozta. Hosszú betegség után, életének 79. évében, 2010. október 2-án hazatért a Mennyei Urához.

Özvegye, Szappanos Márta máig Budapesten él, aktív szolgáló tagja a Budapesti Kálvin-téri Református Gyülekezetnek.

Bélyegkép
Dr. Boross Géza és Szappanos Márta

Életrajza

Dr. Boross Géza 1931. decemberében született Kiskunhalason, hívő református családban.
Gimnáziumi érettségit 1950-ben tesz a ceglédi Állami Kossuth Lajos gimnáziumban. Theológiai abszolutóriumot 1955 őszén szerzett. 1955-1956 között Dr. Bodonhelyi József tanársegéde a gyakorlati teológiai tanszéken. 1963-ban szentelik református lelkésszé.
1957-58-ban, majd 1972-ben három hónapig a Reformierter Bund Wuppertal – elberfeldi Prédikátorszemináriumában tanul, mint ösztöndíjas.
1958-1963 között Kálvin-téri segédlelkész.
1963-1984 között Törökőri lelkipásztor.
1970-ben magna cum laude minősítéssel teológiai doktori címet nyer Debrecenben gyakorlati teológiai tanszékcsoportból. Disszertációjának címe: „A prédikáció dinamikája”. 
1982-2003 A Budapesti Református Theológiai Akadémia, majd Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának rendes tanára, tanszékvezető professzora.
2003-ban vonult nyugdíjba, azóta a Gyakorlati Teológiai Tanszék emeritus professzora.
1982-1992, majd 1996-2003 a Doktorok Kollégiuma Gyakorlati Teológiai Szekciójának vezetője.

Theológiai munkássága

Dr. Boross Géza – 1958 óta szűnni nem akaró – termékeny munkásságának publicisztikái a magyar gyakorlati teológiai szakirodalom nélkülözhetetlen termékei. Hat homiletikai monográfiája, tíz teológiai tankönyve és több mint kétszáz tanulmánya/cikke jelent meg eddig a szaksajtóban. (Főbb műveit ld. lentebb). Tanulmányai hűen tükrözik a korabeli – főleg német nyelvű – szakirodalom legújabb kutatásainak eredményeit, de ugyanakkor sohasem rugaszkodik el a magyar egyházi realitásoktól, s minden erejével egyházunk aktuális kérdéseire keresi, s adja meg a választ.
A gyakorlati teológián belül szíve mindig is a homiletikáért dobogott. De a polarizálódó és fragmentizálódó gyakorlati tudományágak ellenére, Dr. Boross Géza – talán az utolsó – olyan szakemberek egyike, aki alapos felkészültségének egyszerre adta bizonyságát, ami az összes gyakorlati teológiai aldiszciplinát illeti.

Díjak

1977 – Das Diakonische Werk a diakónika terén kifejtett munkásságáért ezüstkereszttel tünteti ki.
1978 – Das Diakonische Werk a diakónika terén kifejtett munkásságáért aranykereszttel tünteti ki.
2003 – A Magyarországi Baptista Egyház Spurgeon-díjjal tünteti ki C.H. Spurgeon életének és munkásságának kutatásáért és magyar nyelvű publikálásáért.
2010 – Aranygyűrűs teológiai doktori cím

Főbb művei

1. A prédikáció dinamikája, Budapest 1970
2. Történelem a szószéken, Budapest 1979
3. Hogyan prédikáljunk ma?, Budapest 1981
4. Spurgeon kincseskamrája, Budapest 1986
5. C.H. Spurgeon gyakorlati teológiája, Budapest 1989
6. Homiletika (egyetemi kurzus)
7. Katechetika (egyetemi kurzus)
8. Poimenika (egyetemi kurzus)
9. Liturgika (egyetemi kurzus)
10. Diakónika (egyetemi kurzus)
11. Nem beszédben, hanem erőben, Budapest 2000
12. Akadémikus gyakorlati teológia Magyarországon a 20. században, Stud. Caroliensia 2001,4
13. A magyar református gyakorlati teológia diszciplinái a huszadik században, Stud. Caroliensia 2002,3
14. Uram, a te Igéd nekem…, Budapest 2001 (prédikációskötet)