Pro Scola Nostra

2015.04.11.

Március 28-án gyülekezetünk valaha volt ifjú tagja, presbitere, Nagy Gábor, a Budapest-Rózsa-téri Református Egyházközség fenntartásában működő Karácsony Sándor Iskola több mint két évtizeden át mai napig szolgáló igazgatója elsőként kapta meg az iskola alapításának huszonötödik évfordulóján a fenntartó által alapított Pro Scola Nostra-díjat. A fenntartó megbízottjának tartalmas laudációja szerint nemcsak elismert, kiváló szakmai munkájáért, de példás kommunikációjáért és az iskola egészséges, barátságos légkörének kialakításáért is. S nemkülönben példás családi életéért. Mint a különleges gyülekezeti alkalom meghívottjai mi magunk is együtt örvendezhettünk a tanulók, tanárok, presbiterek, gyülekezeti tagok és vendégek jelen lévő közösségével, hiszen az előadott zene- és énekszámok maguk tanúskodtak arról, hogy akik ide járnak, vagy ide íratták be gyermekeiket, maguk is boldogok, hogy ennek az Úr szárnyai alatt működő közösségnek tagjai, részesei lehetnek, s szívesen mondanak érte dicséretet.

Itt be is fejezhetnénk a híradást, s hogy ezt mégsem tesszük, annak egyszerű magyarázata az, hogy a nagyheti családi összejövetelünk során ismét találkoztunk nemcsak Gáborral és családjával, de vele együtt két fiútestvérével, Péterrel és Istvánnal, akik a hetvenes évektől a rendszerváltás éveiig ugyancsak aktív tagjai voltak a Budapest Törökőri Református Egyházközségnek; valamint családjaikkal is. Péter, a feleségével, Ildikóval s három gyermekével Bián lakik, s az ottani református gyülekezetnek nemcsak tagjai, de valamennyien szolgáló munkásai is. István és családja viszont a Hit Gyülekezetének alkotó tagja, aki azonban most sem tagadja, hogy fiatalon itt, Törökőrön tért meg.

Mivel mindhárom volt ifisünk jelenleg egy-egy jól prosperáló gyülekezet tagja, érdekelt bennünket, hogy régi beltagként miként vélekednek arról a jelenségről, mellyel azóta is küzdünk, azaz a gyülekezeti és fenntartói létszám stagnálásáról sőt inkább lassú csökkenéséről. Nem lepett meg végül bennünket, hogy a két református presbiter egyezően a gyülekezeti tagok látogatását jelölte meg a perspektivikus lét legfőbb ismérvének. S mivel most ők is azzal küzdenek, hogy a lelkipásztor kapacitásába nem fér bele az egész gyülekezet listaszerű meglátogatása, a megoldás csak a presbiteri látogatások gyakorlásában lehet. S például Bián, ahol új lakópark épült, bizony ők is küzdenek a megközelíthetőség akadályaival, mint mi itt Budapesten nap mint nap. Egyébként mindhárom volt ifink mai lelki otthona iskolaalapító, iskolafenntartó gyülekezet, mely ismét árulkodó életjel, hiszen ahol iskolányi ifjúság tagolódik be az egyház oktatási rendszerébe, ezzel hitéletébe is, ott nem vitatható, hogy a gyülekezet nemcsak a múltból él, nemcsak a jelenen munkálkodik, de a jövőre is gondol.

Örülünk, hogy a Péterben, Gáborban, Istvánban itt Törökőrön elvetett hajdani szellemi magvak kikeltek, kivirultak, s hálát adhatunk azért, hogy gyülekezetünk akkori szolgálói munkája nem volt ezért sem hiábavaló az Úrban! (DNS)

 

Dr. Nagy Sándor