Erdélyi „érintés” törökőrieknek. (Élménykontrasztok feszültségében)

2016.08.15.

Mondhatná bárki, hogy ez csupán egy szűk családi kirándulás volt Erdély-országban, miért is kell nagyképűen azt gyülekezeti kirándulás rangjára emelni? Mi hárman mégis, feleségemmel Zsuzsikával és unokahúgommal Viemanné Ágival következetesen és lebeszélhetetlenül a Bp. Törökőri Református Gyülekezet alkotó tagjaiként mutatkoztunk be és tanúskodtunk is, ahol erre csak alkalmunk nyílt.

    Július 18-án ültünk be kis Suzuki-Splash-ünkbe hárman, nem kevés csomagjainkkal felpúpozva a csomag- és utasteret.  Pár éve „Hétfalu”-ba vitt a Duna TV „Hazajáró” sorozata által felébresztett legyőzhetetlen késztetésünk, ahol meg is ismerkedtünk a ma már „Négyfalu”-ként egyesített település-csoportrész egyetlen református templomának lelkipásztorával, nt. Márk László Gyulával, családjával és gyülekezetének néhány tagjával. Nagy élmény volt a történelmi Magyarország legtávolabbi magyar településének sajátos hagyomány-kínálatával, szép népviseletével, s annak szívélyes, vendégszerető és magyarul kifogástalan helyességgel és kiejtéssel beszélő gondozójával Barkó Etelka Asszonnyal megismerkednünk. Mégis a mindössze kétszer egynapos látogatás kielégítetlen érzéseket hagyott meg bennünk. Különösen a hivatkozott filmen látott Csukás hegyet szerettük volna  egyszer még élőben meglátogatni.

    Persze Budapestről Brassón túlra – összefüggő röpítő autópályák hiányában – nagy a távolság. Sietségünkben Nagyváradot sem sikerült kikerülnünk, betévedésünk a városba mégis rövid, de szép benyomásokkal gazdagított bennünket a Sebes Körös hídjánál tett kis sétánk során. Jóleső tapasztalat volt a városbelsőben is az ingyenes parkolási lehetőség, mely jeles szokás később nem egyszer ismétlődött még utunk során. Első éjszakánkat – mivel a Bethlen Kata kollégiumot éppen renoválták – egy Interneten foglalt teljesen ismeretlen, kifogástalan szolgáltatást nyújtó szállóban – töltöttük Kolozsváron pl. azért is, hogy másnap továbbindulás előtt a Házsongárdi Temető néhány nevezetes síremlékét felkereshessük. Reggelre kelve ragyogó időben sikerült is végigvándorolnunk a temetőkerten, meglelve és meg is örökítve néhány történelmi református elődünk síremlékét (1. kép: Szenczi Molnár Albert kopjafás síremléke). Miközben Zsuzsám meg nem szűnt fényképezőgépét kattogtatni az itt nyugvó ismeretlenek síremlékeinek változatos rengetegében.

    Késő este értünk Pintér Nusika fogadójába, Négyfaluba, ahol már magyaros vendégszeretettel és dúsan terített asztallal vártak bennünket férjével, Pintér Sándor presbiterrel együtt. Az itt töltött négy nap forgatókönyve egészen másként alakult, mint azt eredetileg terveztük. A Csukásból bizony nem lett semmi, mert kiderült, hogy ha szép formáit közelről akarjuk szemlélni, akkor a parkolótól két órát oda és ugyanannyit vissza kell gyalogolnunk. De e helyett alkalmunk volt később átlátogatni Kárpáton túlra is, ahol a Búcsecs csúcsára hágva kocsival majd panorámás felvonókabinokkal kárpótoltattunk az eredetileg betervezett de elnapolt Keresztyén -csúcs elmaradt magashegyi élményéért is. Bár más királyság dicsőségére emlékeztetett, azért nem vonakodtunk gyönyörködni a Sinaia-i királyi nyári kastély külső-belső szépségeiben sem, s visszafelé – bár zárás után már csak kívülről – láthattuk a történelmi határon épült Csipkerózsika-vár-szerű várkastélyt is, ahol határvédelmi haderőnk székelt a maga idejében.

    Első napi élményünk egyébként Brassó volt, melyet mi már korábbról ismertünk, így elsősorban Áginak jelentett új élményeket ez a sajátosan épült, berendezett város nevezetes evangélikus nagytemplomával, melynek tölgyfakapui ma is eredetiek, sok száz évesek. S oktatási hagyományai is évszázados gyökerekre nyúlnak vissza. Itt is vannak reformátusok, de velük nem jutott időnk kapcsolatot teremteni.

    Másnapi élményünk grandiózus volt, történelmi határainkon belül, mert meglátogathattuk a Fogarasi-havasokban a nagy diktátor saját gyönyörűségére és dicsőségére építtetett gígászi műalkotást (transz-fogarasi műút elkészült része). Ennek természetes környezete sajátos magashegyi élményt jelentett a csúcsok közvetlen közelében szemlélhető gyönyörű gleccsertavával, csipkés sziklakoszorújával. Ráadásul nyújtotta azt a szinte képtelen élményt is, hogy az ide és innen folyamatosan áramló autók, buszok sokasága ellenére elegendő volt a parkolóhely. És soha sem teszik ki a „megtelt” táblát, pedig a transz-fogarasi bejáratnál belépő díjat sem szednek. (Állítólag az út egy alagútban végződik a magasban, melynek nincs folytatása, jól jelképezve és szimbolikusan kőbe fagyasztva Ceaușescu soha célba nem ért zsákutcás társadalomfejlesztési útjáról alkotott elképzelését.) A magasból letekintve szemünk elé tárul a feledhetetlen természeti tünemény, panoráma mellett az a vége-hossza nincs szerpentinút is, melyen – Sándor testvérünk kitartó és szakszerű sofőrsége mellett – ide felkapaszkodtunk. A lenyűgöző magasság, szikár sziklák sorfala, mindenfelé jövő-menő embercsoportok, emléktárgyak és  enni-innivalók gazdag kínálatát nyújtó sátrak élményétől nehéz megszabadulni, de menni kell, mert hazaérni illik még napnyugta előtt. Ekkor találkoztunk ugyanis Nt. Úrral és feleségével, Zsuzsával, meg kisebbik lányukkal Pintérék fogadójában, hogy szót ejthessünk mind arról, amiről érdemes egy ilyen néhány órányi időtartamban. Jó volt értesülnünk arról, hogy kaptak belső renoválásra segítséget a magyar kormánytól, ha szerényet is, s – mivel gyógyszerekre szükségük van – visszatérve megpróbáltuk egy lehetséges támogató csatorna létrehozását szorgalmazni Református Szeretetszolgálatunk vezetőjénél. Nt. Úrék magyar nyelvű könyvek kiadásával is foglalkoznak, melyekből két mintapéldányt betekintésre, megismertetésre ajándékba kaptunk. A gyülekezet küzd fennmaradásáért, szükségük van a Maradékországban élő testvérek erkölcsi és anyagi támogatására.

    További néhány napot – beleértve a vasárnapot is – Gudor Botond esperes úr parókiális egyházmegyei területén, Gyulafehérváron és környékén töltöttük abban a parókia melletti közösségi házban étkezve és éjszakázva, melyben bizony nap mint nap nagy a forgalom bel- és külföldi látogatók, turisták, kutatók részvételével. Nt. Esperes úr, bár másnap indult családjával nyaralni, tudott időt szánni egy rövid beszélgetésre, melynek célja volt a most kialakuló-félben lévő Bethlen-út túraprogram egyengetése. Ha ez az elképzelés életbe lépne, akkor nemcsak arra adna alkalmat, hogy a névadó fejedelem-király életének legfőbb állomásaival ismerkedjen meg a kulturista, de számukra is nagyon fontos bevételi forrást jelent, mely nélkül létesítményeiket sem fenntartani sem felújítani nem tudnák. Mi magunk is felkerestük e program három állomását. Az első maga Gyulafehérvár, mely ma valójában a románság emblematikus ideológiai székhelye. Hiába van fenn a várban az a templom, melynek falai között neves fejedelmeink, nagyjaink  földi maradványai nyugszanak (melyek egy részét a folyó felújítás miatt meg sem közelíthettük), az egész várkerület a román dominancia nyomasztó színhelye. Mihály vajda szobrán ugyan olvasható, hogy még egy évtizedig sem uralkodott ezen a helyen, s egyébként azt a tervét, hogy Havasalföldet, Moldovát és Erdélyt egyesítse nem is sikerült megvalósítania, mégis minden arról szól, hogy ez román föld. Hiába nagyon impozáns épület az ortodox katedrális, olyan szinte mint a salamoni jeruzsálemi templom lehetett, mégis számunkra ez a terület lépten-nyomon árasztja az idegenséget, keserűséget. Disszonáns feszültséget ébresztve bennünk még akkor is, ha egyébként példásan rendezett az egész terület. Ingyenes a parkolás (képzeljük el ezt nálunk a várban), higiéniai szempontból is kifogástalan a hely, mégis díszlet-jellege van azok számára, akik többet tudnak a múltról, mint amit itt jónak láttak hangsúlyozni. De ennek ellenére legalább egyszer el kell jönnie ide is minden magyarnak!

    Nagyenyed egészen más élmény volt számunkra a vártemplomával, ahol találkozhattunk az éppen temetésről jövő-menő Tóth Tibor nt. úrral is, és a templomban egy nyugdíjas fémmunkás egyháztag, Béla bátyánk nagyon szakszerűen ismertette számunkra a gyönyörű belsővel bíró református vártemplom nem mindennapi múltját. A kollégium, melynek elődjét Bethlen fejedelem Gyulafehérváron alapította, de később ide kellett átmenekíteni, feledhetetlen benyomást tett ránk. Pedig egy lélekkel sem találkoztunk a folyósokon, udvaron, csupán álldogáltunk, sétáltunk benne. Életre szóló élmény lehetett itt négy évet tanulmányokkal eltölteni!

    Kisebb templomokban is voltunk, ahol szívélyesen kalauzoltak bennünket. De utolsó látogatásunk adta azt a frenetikus élményt, melyet nem lehet elfelednünk. Magyar-igen-be még elugrottunk utolsó esténken, ahonnan Gudor esperes urat is átválasztották Gyulafehérvárra. Ez is vártemplom, keresgéltük is a bejáratot, pedig az előzőleg értesített Szász Csaba nt úr már a kapuban várt ránk. Nekünk pedig, akik vártunk egy kicsit ódon, omladozó épületbelsőt, mint a korábbiak közül egyik-másik volt, a templomba lépve elállt a lélegzetünk, mert egy szokatlanul gazdag díszítésű, márvány szószékes, több száz hívő befogadására alkalmas (ép padokkal bíró) helyszín fogadott bennünket. Ennek titka a lelkipásztor, Szász Csaba nt. úr mintegy egy órás rögtönzött előadása során és után előttünk kellőképpen kibontakozott. Itt élt és működött Bod Péter, az ismert polihisztor, aki e templom terveit el is készítette. Veje, Kis József nt. úr vállalta, hogy meg is valósítja. De volt is mire építenie, hiszen ott voltak a kőbányák és Bod Péter elküldte a helyi mestereket Itáliába és egyéb helyekre megtanulni a kőfaragás-építés művészetét. Ők készítették carrarai márványból, három darabból a hatalmas szószéket, melyet úgy szállítottak haza és raktak össze mai formájában. Ebben a csodálatos épületben vasárnaponként 30-an járnak. Ez kb. a fenntartói létszám is. A környező szórványokkal adminisztratíve egy egyházközséget alkotó szervezet azért tud életben maradni, mert a templom mellett ott egy szép épület, mely a fejedelem pihenő-helye volt. Nos, ezt most turistaszállóként hasznosítják, ebből van kiegészítő jövedelmük. A Bethlen-útnak nyilván ez is egy sarokpontja lesz, ha megvalósul. A templom melletti emlékkertben van Bod Péter sírja is, de másoké is. Ide is el kell jönnie minden magyarnak, legalább egyszer. Az orgonát Nt. úr izomerejével meg is szólaltattuk. Rendbe hozva sajátos hangversenyek színhelye is lehet ez a bizonyára nagyon jó akusztikájú templom. Egyébként Nt. úr maga szokott rajta a hangszeren játszani.

Késő este jutottunk vissza állomáshelyünkre, de Ilea Mária asszony, a mindenes és séf türelmesen megvárt bennünket a vacsorával. Vele is sokat beszélgettünk, mint rendszerint utolsó étkezők. Elképesztő az egészségügy náluk is. Egy ott élő kisfiún éppen távozásunk hetében hajtották végre a 11. korrekciós műtétet, melyhez egy speciális kanülre van minden esetben szüksége. Ezt 600 ezer Ft-nak megfelelő pénzért kell mindig megvenniük. Bár van rá remény hogy több műtét nem kell, de ha mégis, akkor feltétlenül segíteni kellene a családot. Kértük is erre a MRE Szeretetszolgálat vezetőjét.

Vasárnap természetesen mi magunk is részt vettünk a gyulafehérvári református istentiszteleten. Jó volt részesülni a ház számunkra kicsit archaikus levegőjében. Fiatal teológus hirdette szép magyarsággal, meggyőzően Isten igéjét. Egyedül a 90. zsoltár régies, lassú, bizony nyújtott eléneklésekor támadt olyan érzésünk, hogy túl messzi mentünk vissza a múltban. Istentisztelet után a gyülekezet tagjai kis csoportokba verődve beszélgettek tovább, jelezve, hogy működik a gyülekezeti közösség. Érdekes tapasztalat volt számunkra, akik szobánkból éppen ráláttunk a szemközti templomra a mellette lévő polgári épület, melyben többször is igen nagy létszámú részvevőt figyelhettünk meg. Mint kiderült, ez egy kisegyházi imaház, szombatos vagy adventista színezettel.

Utunk során felkerestük a Székelykő tövén települt Torockó-Szentgyörgyöt is, sőt felkapaszkodtunk kocsinkkal a falu fölött magasodó Torockó-vár lábáig is. Szép élményünk volt a híres Unitárius templom, melyet maga a tiszteletes asszony mutatott be, akinek ajánlatára a közelben Kolozsvárról települt Balázs Janó szobrászművész hangulatos, barátságos szoborkertjét is meglátogattuk. A művész református, felesége, Székely Ilona keramikus pedig unitárius. Ebben a faluban állítólag Erdély második legnépesebb unitárius közössége él. A parókia falán is ott ékeskedik Brassai Sámuel unitárius polihisztornak, a település szerte-ismert büszkeségének emléktáblája.

Emlékezetes, tanulságos túránk 9. napján hazaindultunk. Tudtuk, hogy a közelben már megvan az autópálya, melyet gps-navigátorunk még nem ismert. Boldogan hajtottunk hát a táblák által mutatott Nagylak átkelőhely irányában. De egyszer csak véget ért az autópálya, s kis híján nem volt folytatása. Órákba telt, míg kanyargó és keskeny, ráadásul hosszan javítás alatt álló váltólámpás utakon, persze kamionok és egyéb sorstársak állandó szomszédságában elértük a navigátor által is javasolt útvonalat. Csak azért, mert az útmutató táblákat elfelejtették lemaszkolni ott, ahol azok még nem érvényesek, s helyettük a pillanatnyi helyzetet tükröző kisegítő táblákat feltenni. Hazajövet újraprogramoztattam navigátorom térképét. A szakember megnyugtatott, nem régen ő is járt Erdélyben. Három különböző gyártmányú navigátoruk volt. Ugyanúgy „eltévedtek” mint mi. Úgy látszik, még várni kell a megnyugtató megoldásra!

Szép emlékeink dolgoznak még bennünk! Tudjuk, hogy sem az imádságban, sem a támogatásban nem szabad megrestülnünk, ha Erdély-országbeli testvéreinkről van szó. Másokat is erre kérünk! S egyben közvetítjük, mint amint ezt ott mi is megtettük saját részünkről, a meglátogatott gyülekezetek képviselőinek üdvözletét a Bp. Törökőri Egyházközség tagjai felé.

Budapest, 2016.08.15.                                        (dns)

Fényképek jegyzéke:
1./ Szenczi Molnár Albert kopjafája
2./ Apáczai Csere János síremléke
3./ Négyfalui vendéglátóink: Sándor és Nusika
4./ Brassói evangélikus Fekete Templom
5./ Márk László Gyula és felesége velünk
6./ Sinaia Havasalföldön
7./ A Transz-fogarasi szerpentin a magasból
8./ A nagyenyedi református vártemplom belülről
9./ A Nagyenyedi Református Kollégium udvari szárnyai
10./ A torockó-szentgyörgyi unitárius templom
11./ Balázs Janó és művész felesége szoborkertje
12./ Egy kis település ódon református temploma
13./ Ugyanaz belülről fiatal lelkipásztorával
14./ A Magyar-Igen-i nagytemplom márványszószékével
15./ Bod Péter síremléke.