„Bízom benned”

2015.08.24.

Július 21-25. között rendezték meg Tatán, az olimpiai edzőtábor helyszínén a Csillagpontot. A bizalom központi gondolata köré építkező református ifjúsági találkozón, amelyet 2003 óta immár hagyományosan kétévente tartanak meg, idén három törökőri presbiter is ott volt: Balázs Péter résztvevőként, Czanik András szervezőként, Nagy Sándor pedig – egykori zsinati világi elnökként – feleségével az egyházvezetőknek és meghívott vendégeknek szervezett látogatáson gyűjtött élményeket.

Majdnem kétezren jelentkeztek előzetesen a találkozóra, összesen végül közel kétezer-ötszázan vettek részt. A Kárpát-medenceivé nőtt rendezvényen – Magyarországon kívülről – Felvidékről, Kárpátaljáról, Erdélyből és a Vajdaságból is érkeztek résztvevők, de jelen voltak többek között az Egyesült Államokból, Dél-Koreából, Skóciából és Litvániából az ottani testvéregyházak képviselői is.

Több mint hatszáz önkéntessel – ebben benne vannak mások mellett a munkacsoporttagok, a kilencvenkilenc kiscsoportvezető és a helyszíni lebonyolítást fizikai munkával is segítő rendezők is – másfél éve tartottak az előkészületek, hogy hat helyszínen és három színpadon megvalósulhasson a találkozó kétszáz programja. A Csillagpont ez évi központi témája a bizalom volt, melyet a reggeli és esti áhítatok foglaltak keretbe és a délelőtti főelőadás mélyített el, Sóskúti Zoltán rákoskeresztúri lelkipásztor szolgálatával. Jézus mondja: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!” (Mt 14,27). Életünk tele van bizalmatlansággal, félelemmel, vágyakkal és reményekkel. Napi szinten éljük meg a bizalom és a bizalmatlanság fogalmát. A kérdés lényege abban van, hogy kiben és miben bízunk? A találkozó célja az volt, hogy rámutasson Istenre, akiben bízhatunk minden körülménytől függetlenül.

„Jóllehet elsősorban 14-35 évesek számára ajánlott az ifjúsági találkozó, szép számmal találkoztunk 35+-os résztvevőkkel, és láthattam szaladgáló gyerekeket is” – számol be benyomásairól Balázs Péter. „A fedett szállórészen kaptunk akadálymentes, légkondicionált szobát, így könnyebben elviseltük a harmincöt fokos hőséget” – teszi hozzá.

Minden reggel áhítattal kezdődött a nap. Tíz helyszínen tíz különböző stílusú áhítatra mehettek volna. „Sajnos, amire szerettünk volna, azt lekéstük” – jegyzi meg. „Minden délelőtt egy nagy tisztáson felállított szabadtéri színpadnál meghallgattuk a főelőadást, melynek témáját, mondanivalóját az azt követő kiscsoportos beszélgetés alkalmával tettük saját élménnyé, én-közelivé” – mesél a szokásos napi időbeosztásról. A kiadós ebédet az esti áhítatig szabad program követte, rendkívül sok lehetőséggel: az Egyetemista, Középiskolás, Párkapcsolati, Érzékenyítő, Öko- és Klasszikus Ponton; ezen a hat helyszínen különböző előadások, bemutatók hangzottak el, de lehetett sportprogramokon, városnézésen, biciklitúrán is részt venni, sőt úszni, falat mászni – felsorolni is nehéz. A vacsorát esti áhítat követte, majd több helyszínen az esti koncertekkel éjfél körül fejeződött be a nap. „Éjjel egy óra előtt nem is sikerült nyugovóra térnünk. Hálával tartozom az Úrnak, hogy részt vehettem ezen a Csillagponton is” – összegzi tapasztalatait Péter.

Czanik András „régi motoros” a Csillagponton, valamilyen formában az eddigi összes találkozón részt vett. Volt, hogy résztvevőként, s olyan is volt egyszer, hogy csak néhány órára tudott ellátogatni egy párhuzamos rendezvényről, de többnyire valamilyen feladat is megtalálta: volt sárgamellényes rendező, helyszínfelelős, készített már kiállítást, az utóbbi találkozókon pedig a rendezvény kommunikációs csapatának volt tagja. Egyik legfontosabb tapasztalata, hogy a Csillagponthoz vezető út legalább olyan fontos, mint maga a találkozó, ugyanis a sok-sok önkéntes együttműködése, közös gondolkodása során számos ismeretség és barátság születik, így az ember fiatalként részese lehet egy aktív, az egyházáért tenni akaró, kreatív keresztyén közösségnek. A mostani találkozón a Csillagpont honlapjának és Facebook-oldalának szerkesztésében vett részt, a munka eredménye – a kommunikációs csapat tagjai által készített fényképek, cikkek és videók – a http://csillag.reformatus.hu oldalon található, így az is képet kaphat a rendezvényről, aki személyesen nem lehetett ott. (CzA és BP)

Epilógus:
Engem kértek fel, mint a Csillagpont egyik gyülekezeti részvevőjét, írjak egy kis tudósítást a tapasztalataimról a honlapunkra. Mivel mi csak pár órát töltöttünk ott a feleségemmel, jónak láttam a feladatba Balázs Pétert (BP) és Czanik Andrást (CzA) is bevonni, hiszen ők elejétől végéig jelen voltak. Gondoltam, hármunk mondanivalójából majd egy tartalmas cikk születik. Mivel András a Balázs Péter és saját cikkét ötvözve egy kerek egészet alkotott, az én mondanivalóm akár el is maradhatna. (András ráadásul egy nagyszerű fényképanyag linkes elérési lehetőségét is felkínálja az olvasóknak, nem szólva a külön nekünk kigyűjtött célzott képanyagról.) De ha már úgyis elkészült, úgy voltam vele, miért is ne csatoljam ide korreferátumként, epilógusként az olvasók remélt épülésére feleségemnek a festői tóról készült fényképével együtt:

„Újra Csillagpont”

Úgy adódott, hogy 2003-ban ott bábáskodhattam magam is a Csillagpont születésénél, melyben a MRE Zsinat ifjúsági munkatársai voltak a spiritusz rektorok. Nem kétséges, hogy az akkori részvevők mindegyike remélte, hogy nem emberi gondolatról van szó csupán, hanem Mennyei Urunk ezzel egy új kaput nyitott azok számára, akik valami más módon akarnak megmerítkezni a krisztusi közösség Szent Lélek által átjárt légkörében, hogy Isten országának földi jelenléte egy ilyen sajátságos „triggerelés” nyomán még inkább valódi megtapasztalássá erősödjön életükben. Ez azért is volt nagyon fontos kezdeményezés, mert már akkor ismert tény volt, hogy a református egyháztagokat nem könnyű más módon megszólítani, mint amit hosszú évtizedek óta a gyülekezeti alkalmakon, istentiszteleteken megszoktak. Pedig Isten népének még annyi meg annyi szellemi kincse színesítheti e földi létet, az üdvösség előszobáját!-- mint például ez is.
Mivel mindig érdekelt, mivé lett a hajdani gondolat, feleségemmel többször is meglátogattuk a kétévente változó helyen szervezett Csillagpont-okat. Így határoztuk el, hogy július huszonnegyedikén monoszlói gyülekezeti hetünkre igyekezve a nap első részében vargabetűvel Tatát is érintjük, s ott készítünk magunkban egy-egy lelki pillanatfelvételt. Szerencsénkre gyülekezetünk ifjú presbitere, Czanik András is a szervező-rendező gárda vezérkarához tartozik, így előre jelezhettük neki, hogy jövünk, engedjenek be majd a kapun. Egészen „véletlenül” éppen ugyanekkor volt a protokolláris bemutató egyházvezetőink és a sajtó számára, így mi magunk is részesülhettünk abban a megkülönböztetett fogadtatásban, figyelemben, gondoskodásban, mely ilyenkor a „VIP”-eseknek mindig kijár. No meg abban a személyes törődésben, odafigyelésben is, amivel Szontágh Szabolcs, Czanik András, személyi kísérőnk Szécsi Dóra és még sokan mások most is megajándékoztak bennünket.
Meglepett az a fizikai tágasság, mely ezt az olimpiai edzőtábort jellemzi. És árnyék meg árnyék az ugyancsak tűző napsugarak elleni védelmül, no meg festői táj a gyönyörű Cseke tóval, melynek partja elmélyült sétára ugyanúgy alkalmat kínál, mint elvonult bensőséges csoportos vagy éppen páros beszélgetésekre. Több mint kétezren voltak ott (most ugyanis nem népesebb családos, hanem inkább felnőtt ifjúsági merítést irányoztak elő), de zsúfoltság sehol. Kivéve a jól megszervezett több termes ebédeltetést, de ez is viselhető volt. Mi persze kedves kísérőnk oldalán szégyenkezve surrantunk a várakozó sorok mellett, hogy a barátságos, hűvös fenntartott helyen ugyanazt a finom ebédet magunk is elfogyasztassuk mint a regisztrált részvevők. Kezünkön persze a megkülönböztető karperecekkel, melyekkel szabadon közlekedhettünk ki s be, meg szerteszét.
A protokoll-bemutató vezetett túra volt végig a foglalkozások helyszínén. Itt találkoztunk Balázs Péterékkel is, így tudtuk meg, hogy három törökőri presbiter is jelen van a rendezvényen. Ennek a Csillagpontnak is van egy programfüzete, melynek gazdagságát nem is lehet néhány mondatos összefoglalóban szemléltetni. Egyszerűen elképesztő választék, lelki-szellemi gazdagság! Akit érdekel, tőlem kölcsönkaphatja az előadások, rendezvények listáját, blikkfangos jellemzését. Ha egyetlen élménnyel kellene összefoglalnunk az összbenyomásunkat, akkor arra a sátorra utalok, melyben egy fekete-bőrű egyházi munkás dobolni tanította a köréje gyűlt hallgatóságot. Az általa produkált afrikai hangulatú dobszó egyszerűen odarepített bennünket az dzsungel mélyére, s miközben tátott szájjal és minden figyelmünkkel csüngtünk rajta, minden filmbeli és egyéb hasonló élményünket meghaladó, átütő, megrázó érintésben részesültünk. De a roma-sátor éneklő-táncoló munkatársai is ezt a belülről jövő, természetes szomorú-vidám érzésvilágot voltak képesek meggyőzően tolmácsolni az ott éppen égető nyári napsugárzásban. S ami teljesen ráadás-élményünkké lehetett, e séta közben meglepően szívélyes-bensőséges beszélgetést tudtunk folytatni olyan munkatársainkkal, akiket ugyan ismertünk, de előzőleg erre mégsem kerülhetett még sor. Mert „volt valami a levegőben!”
Sajnos, a mi időnk szűkre szabott volt, el kellett érnünk Monoszlón a vacsorát, így a bemutató séta végének áldásaiban már nem részesültünk. De amit kaptunk, az így is messze több volt az érkezéskor előlegezettnél! Köszönet Horizontálisan Mindenkinek és hála Vertikálisan az Egyetlen-Egynek a még mindig élő Csillagpontért! (DNS)

Képek