2014 január

2014.01.31.

Január 1-jén, az istentisztelet után, az ilyenkor szokásos „fogadáson”, nagytiszteletű úr összefoglalta, amit a gyülekezet elmúlt évéből fontosnak tekintett. Öt keresztelő zajlott, ezt az előzőekhez képest kevesellte, rekordnak nevezte a három esketést, és stabilizálódásnak, hogy hatan konfirmáltak. Tizennégy személyt temetett el, köztük gyülekezetünk nagy szeretetnek örvendő áldozatosan szolgáló tagját, Zelenák Istvánnét. Az események közül a táborokat emelte ki. A gyerekeknek – újításként, a bentlakó mellett napközis tábort is szerveztünk, ezeken tizenheten vettek részt. E változástól a létszám növekedését remélhetjük. Kiemelte a monoszlói hétvégét, s az először megrendezett Alpha kurzust, amit missziói aktivitásunk kiterjesztésének, gyülekezeti életünk új szintjének nevezett. Áttörés zajlott le a Hős utcaiban is, amennyiben Lakatos Imre és családja lehetővé tette, hogy lakásukban szeptembertől hétről-hétre 15-20 gyerekkel foglalkozhassunk. Hozzátette, hogy tizenkét Hős utcai családot ajándékozhattunk meg karácsony alkalmából. Bejelentette, hogy újra kell gondolnunk a hétközi alkalmak rendszerét, s hogy erre vonatkozó javaslatát hamarosan a presbitérium elé terjeszti. Ezután ajándékot adott át azoknak, akik, mint fogalmazott, több szolgálati ágban, teljes körűen és önállóan dolgoztak: Dr. Nagy Sándornak, Varga Lajos Mártonnak, Körber Tivadarnak, Ónodi Szabó Péternek, Balássy Hajnalkának, dr. Dibuz Saroltának, Barabás Ildikónak, Farkas Istvánnénak, Nagy Balázs Ágostonnak, Rácz Katalinnak, Dr. Nagy Sándornénak, Soós Eszternek, Soós Tamásnak, Brouwer Dánielnek, Kardos Eszternek, valamint Balássy Árpádnak, Tukacs Gittának és Kerekes Péternek, akik nem gyülekezetünk tagjai, de áldozatos munkát vállaltak feladataink elvégzésében. Köszönetet mondott szolgálatáért dr. Rácz Gabriellának, Czanik Margitnak, Czanik Andrásnak, Szabó Istvánnak, Bán Károlynak, Torma Lászlónak, Ónodi Szabó Ádámnak, Soós Balázsnak, Barabás Lillának, Barabás Annának, Bátori Rékának, Bátori Zsófinak, Balázs Péternek, Lakatos Imrének, Berezvai Xéniának, Czanik Péter nagytiszteletű úrnak és feleségének, valamint a Neszt házaspárnak. Az alkalmat a 134. zsoltár harmadik versének eléneklésével és koccintással zártuk.

Január 7-én, hosszú betegség után, elhunyt Hajdú Mihály, egyetemi tanár, az ELTE professzor emeritusa, a nyelvtudomány doktora, Orosháza díszpolgára. 81 éves volt. Szerteágazó, kilenc monografikus művet felmutató tudománynépszerűsítő, tudományszervező és kutató tevékenységét egyebek közt a Pais Dezső Emlékéremmel és díjjal, valamint Akadémiai Díjjal ismerték el. S jóllehet ő sajátjának az Orosházi Református Gyülekezetet tekintette, Budapesten nálunk, Törökőrön érezte magát otthon. Vigasztalódva gondolunk arra, hogy sok nemzedéket nevelő tanítóként olyan embertől búcsúzunk, aki a világban só volt, a világosság fia, hegyen épült város.

Január 9-i ülésén a presbitérium jóváhagyta a 2013. évi zárszámadást és a 2014. évi költségvetés tervezetét, megvitatta a 2014. évi választói névjegyzéket, tudomásul vette az leltározási bizottság elnökére és tagjaira tett javaslatát. Az ülésen üdvözölhettük Koroknai-Tegez Ferencet, a Budapest-Északi Református Egyházmegye Esperesi Hivatalának beosztott lelkészét, aki Balássy András nagytiszteletű urat helyettesíti szombat féléve idején. A zárszámadásról szólva: az elmúlt esztendőben bevételeink 5 575 605 forintra rúgtak. Ebből az egyházfenntartói járulékok 1 676 700, a perselypénzek 1 303 620, az adományok 1 394 355, egyéb bevételek 1 200 930 forinttal részesedtek. A személyi kiadásokra 2 177 500, a gyülekezeti életre 401 772, igazgatási kiadásokra 252 360, az egyházi ingatlanok fenntartására 1 213 614, felújításra 709 245, a közalapra 62 000, egyéb kiadásokra összesen 396 344 forintot fizettünk ki. Vagyis összesen 5 212 835 forintot költöttünk. A befolyt összegekből a dicséretes gazdálkodás eredményeként 362 770 forint maradt meg, 1 343 595 forintra növelve tartalékainkat. 2014-re 4 817 350 forint bevételt terveztünk. Ezen belül egyházfenntartói járulékként 1 675 000, perselypénzként 1 300 000, adományként 1 385 000, egyéb bevételként 457 350 forintot. A kiadásokból javadalmazásra 2 102 640, a gyülekezeti életre 260 000, igazgatásra 240 000, ingatlanok fenntartására 1 200 000, közalapra 83 000, egyebekre 931 710 forintot szánunk. A felújítás folytatása csak sikeres pályázatok esetén képzelhető el. A presbitérium a zárszámadást és a költségvetés tervezetét az előterjesztő Balássy András tartózkodása mellett egyhangúlag elfogadta. A testület megvizsgálta a választói névjegyzéket is. Úgy találta, hogy többekkel beszélni kell. Négy tagunkat törölte a listáról, s felvett rá a feltételeknek mindenben megfelelő tíz új tagot. A tájékozódó beszélgetésekkel a nagytiszteletű urat bízta meg. A választói névjegyzék a gyülekezeti teremben tekinthető meg, felszólamlásra január 25-ig van mód. Harmadik napirendi pontként az elnökség Szabó István gondnok urat a leltározási bizottság elnökének, Czanik András presbitert, és Ónodi Szabó Péter pénztárost a bizottság tagjának jelölte. A presbitérium a javaslatot tudomásul vette.

Január 17-én TeTRISZ-hétvége kezdődött Verőcén. A program kilenc résztvevője a vakon született koldusról szóló Igét (Jn 9,1-4) járta körül. A hétvégét egy hosszabb túra, és beszélgetések, dicséretek színesítették. A csoport vasárnap a felújított verőcei templomban járt Istentiszteleten. A 19-én zárult hétvége sikeresnek, tanulságosnak és hasznosnak bizonyult. (Soós Balázs)

Január 19-én a verőcei TeTRISZ tábor miatt, Kardos Eszter tiszteletes asszony hirdetett igét a gyülekezetnek. Magvas és messze mutató prédikációjához a lekciót Lukács evangéliumából választotta. (6,47-49) Az erre felelő textust a kételkedő ember megnyugvásának zsoltárából olvasta fel: „Ha elenyészik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és örökségem te maradsz, Istenem, örökké!” (Zsolt 73,26)
Ugyancsak ezen a napon látogatott hozzánk a Lisieux-i Szent Teréz Plébánia közössége, hogy immár több évtizedes hagyományaink szerint, együtt nyissuk meg az ökumenikus imahetet. Bajcsy Lajos atya áhítatában az ökumené iránti visszavonhatatlan elkötelezettségünkről beszélt, az imahetet előkészítő kanadai egyházak példájáról, s idézte Czanik Péter nagytiszteletű urat, mondván, ha Krisztus áll a középpontban, akkor felé igyekezve nemcsak hozzá, de egymáshoz is egyre közelebb kerülünk. A továbbiak: az égtájak szerinti közös ima, az ének, a közös bűnbánat, Isten Igéje Ézsaiás könyvéből, az erre felelő zsoltár, a szentlecke, majd Pál első levelének háttereként a korabeli korinthusi egyház belső konfliktusaira, s ugyanakkor a sokféleség egységének titkára rámutató előadás, Lajos atya Márk evangéliumának 9,33-44 részét kibontó szentbeszéde egymás szolgálatáról, végül a közösen elmondott Apostoli Hitvallás, a közbenjáró imádság, és nyilvános elköteleződésünk az egységre, mind az áhítat summájára mutattak vissza. Az imahét nyitó alkalmának gondolatmenetét vetített szövegek, térképek, képek tették követhetőbbé, hatásosabbá. Sajnos, gyülekezetünkből, noha vendéglátók voltunk, alig néhányan jöttek el, hogy megvallják és tanúsítsák: Krisztus nem szakítható részekre.

Január 20-án lezajlott az Alpha záró vacsorája. Minthogy e missziói forma a részvételüket ígérők jóvoltából folytathatónak látszik, a szervezők: dr. Dibuz Sarolta és dr. Nagy Balázs Ágoston úgy döntöttek, hogy a szükséges egyeztetések után a kurzust újra meghirdetik.

Január 26-án gyülekezetünk tagjai imatalálkozón vettek részt a Lisieux-i Szent Teréz Plébánián. Ahogy Lajos atya fogalmazott megnyitójában: összegyűltünk másságban is az azonosságot, különbözők közt is az egységet keresni. Az imahét liturgiáját Balássy András nagytiszteletű úr mutatta be. Az 1Kor 1,1-17 igeszakaszt nyitotta meg és magyarázta, hogy a jelenlévők alaposan gondolkodhassanak Pál apostol kérdésén: „Hát részekre szakítható-e Krisztus?” Ahogy előző vasárnap a plébánia közösségének gondolatmenete, a törökőri gyülekezeté is lépésről lépésre jutott el a válaszig. Az imákban, az énekekben, a kiegészült énekkarunk szolgálatában, az ige hirdetésében és magyarázatában kibontakozó közös elmélkedés, az, hogy „Együtt hirdetjük az evangéliumot” (Ézs 61,1-4), kimondatlanul is tudatosította Pál apostol figyelmeztetését, hogy elhívottak vagyunk, s hogy mindazokkal együtt kaptunk elhívást, akik, bárhol élnek az Úr Jézus Krisztus nevét hívják segítségül. Mindazokkal együtt tehát, akik az Istenre bízták magukat. Az imahetet reménységgel zárhattuk. Megosztottak vagyunk ugyan, s azok is maradtunk, de egy lépéssel mégis közelebb kerültünk Jézus Krisztus tervének valóra váltásához, aki azt kívánta, hogy mindnyájan egyek legyünk (Jn 17,21). A fölemelő estét szeretetvendégség és jó ízű beszélgetés zárta.