2014 február

2014.02.28.

Február 2-án megkezdte igehirdetői szolgálatát Koroknai-Tegez Ferenc nagytiszteletű úr, aki a szombat félévét töltő Balássy Andrást helyettesíti. Lekciónak Máté evangéliuma 12. részéből a 38-50 igeszakaszt, textusnak, azaz alapigének a 12,50-et választottat: „Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az az én fivérem, nővérem és az én anyám.” Gondolatmenetében arra a kérdésre összpontosított, hogy miért kívánunk a farizeusokhoz hasonlóan újra meg újra jelet, azaz igazolást, miért akarunk mintegy feltételt szabni ahhoz, hogy higgyünk, s hallgassunk Jézus Krisztus szavára. Összefogott, feszes, sodró erejű, racionális érvelésű magyarázatában oda jutott, hogy nem értenünk, hanem elfogadnunk és a hit engedelmességével cselekednünk kell az Úr akaratát. Csak ez az üdvre vezető döntés. A szívünk döntése.

Február 6-án presbiteri-szolgálatvezetői konzultációt tartottunk. Az alkalmon jelen volt Bagi László nagytiszteletű úr, a Baross téri Református Egyházközség lelkésze, aki Balássy András szombat féléve alatt az adminisztrációs tennivalókat veszi át. A megbeszélésen természetesen részt vett Koroknai-Tegez Ferenc nagytiszteletű úr is. A távol maradók miatt jellemzően presbiteri tanácskozásnak az volt a célja, hogy dr. Nagy Sándor főgondnok úr vezetésével áttekintse, ami a különféle szolgálatokban, a szolgálók együttműködésében, a struktúra egészének működtetésében a szombat félév során problémákat okozhat. A felmerülő kérdéseket megvitatva, a feladatokat tisztázva és tudatosítva a testület úgy találta, hogy az elkövetkező időszakban a változások ellenére sem kell sehol komolyabb fennakadással számolnia.

Február 9-én, istentiszteleten mutatkoztak be gyülekezetünk új tagjai: Barabás Márton, Bántó Attila, Bántó Réka, Diószegi Éva, s a gyülekezetbe most visszatért Soós család, Soós Tamás, Soósné Jeckel Erzsébet, Soós Balázs, Soós Eszter és Soós Tímea. Hálát adunk Istennek kegyelméért, hogy gyarapodhatunk, s hogy befogadhatjuk egymást, ahogyan Krisztus is befogadott bennünket az Isten dicsőségére. (Róm 15,7)

Február 23-án gyülekezeti délutánt tartottunk. Vendégünk volt dr. Dibuz Sarolta presbiter, a mobil kommunikációs hálózati berendezéseket gyártó, Ericsson nevű cég főosztályvezetője. A program a 395. dicséretünk közös eléneklésével, Koroknai-Tegez Ferenc nagytiszteletű úr áhítatával (Mt 18,11), az áhítatra felelő imádsággal, és a 167. énekünkkel kezdődött, majd dr. Dibuz Sarolta beszélt munkájáról, utazásairól, meghatározó élményeiről. A mintegy másfél órás vetített képekkel kísért beszámoló teljesen lekötötte a majd kéttucatnyi érdeklődő figyelmét. Megint egyszer igazolva láthattuk, hogy a szakmájukat hívatásként megélő legjobbak nemcsak követhetők, pontosak, meggyőzőek, hanem felettébb hangulatosak és szórakoztatóak is. Szó esett a szakterület alapfogalmairól, a hálózatok és készülékek működéséről, a kutatás és fejlesztés kérdéseiről, a globális szolgáltatásokról, az okos alkalmazások soráról, amelyekkel feltehetőleg hamarosan a mindennapokban is találkozhatunk majd. Sokszálú és sokirányú tanulságokkal szolgált az is, amit a munkához kötődő utazásainak élményeiről osztott meg az érdeklődőkkel. Írországtól Indiáig, Koreától Svédországig, Tunéziától Norvégiáig nemcsak az emberek, szokások, erkölcsök, kultúrák találkozásainak jót, rosszat hozó, előnyökkel és hátrányokkal járó konfliktusait élhette át, nemcsak magát ismerhette meg mélyebben, de azt is, hogyan cselekszik a Gondviselés. Színes, sokrétű, új dimenziókat megnyitó élet, egy fölkészült, tájékozott, megragadó ember nyílt ki előttünk olyan kérdésekkel, amelyekről jó volt vele együtt gondolkodni, s amelyeket jó volt a beszélgetésben továbbgondolni. A délutánt a 127. zsoltár első és második, a 73 zsoltár 23. versét megszólaltató énekkar szolgálata, és a beszélgetésnek új teret nyitó szeretetvendégség zárta.