2014 április

2014.04.30.

Április 3-án a presbitérium konzultációt tartott. Megvitatta az idősek látogatásának lehetőségeit, és a parókiális területünkön érintett három önkormányzat pályázati felhívásával kapcsolatos javaslatokat. Az első napirendi pontot illetően Balázs Péter szolgálatvezető arról számolt be, hogy hiába kerestünk a feladatra jelentkezőket három hirdetéssel is, senki nem akadt, aki erre vállalkozott volna. A kudarc okait nem sikerült feltárni, s a tennivalókat illetően is csak abban alakult ki egyetértés, hogy Koroknai-Tegez Ferenc nagytiszteletű úr társat keres a gyülekezet tagjai közül egy-egy meglátogatandóhoz, elsősorban azokhoz, akik nem tudnak istentiszteletre járni, majd előzetes egyeztetést követően az érintettet fölkeresik. Ez ugyan, mint többen is megállapították, a problémát nem oldja meg, de hathatós segítséget adhat a szeretetszolgálat megmozdításához. A presbitérium Dr. Nagy Sándor előterjesztése alapján tárgyalta meg a pályázatok ügyét. A testületnek azzal kellett szembesülnie, hogy a várható igényekhez képest a három önkormányzat a szükségesnél jóval kevesebb támogatásban kívánja részesíteni az egyházakat. Józsefváros 8 milliót, Kőbánya 2 milliót, Zugló 10 milliót szánt erre a célra, s mindhárom különféle megkötésekkel is élt. Gyülekezetünk, a realitásokkal számot vetve ugyan, de mind a három helyen pályázik. Józsefvárostól a parókia falának szigeteléséhez és rendbe tételéhez, valamint a kórus munkafeltételeinek javításához, énekeskönyvek vásárlásához kérünk segítséget. Zuglótól, minthogy erre ez az önkormányzat módot adott, a működési költségek fedezetéhez remélünk némi pénzt. A Kőbányától nyerhető összeget a Hős utcai misszióra fordítanánk. A presbitérium felhatalmazta az elnökséget a pályázatokkal kapcsolatos intézkedésekre.

Április 6-i istentiszteletünkön köszöntöttük Dr. Adorján Józsefné születésnapját, aki április 7-én töltötte be életének 90. évét. Kivételes 90 esztendő ez, a megpróbáltatások, fájdalmak ellenére is áldott, boldogsággal teli idő. Tanítónak tanult, s tanított is, de végül, mint néhány évvel ezelőtti tanúságtételében fogalmazott, Adorján József esperes felesége és társa, ösztönzője, támasza, kritikusa, segítsége volt. Mennyi munka a gyülekezetekben: a Hegyvidéken, aztán Dunapentelén, Nagykőrösön, a Baross téren, a Pozsonyi úton, a Fasorban! Több mint hatvanévnyi házasságban ez volt az ő igazi hívatása: Isten, a gyülekezetek, s a család odaadó szolgálata. Néhány éve elvesztette férjét, elvesztette fiát is, de a kegyelem jeleként öröme, vigasztalása lett három gyermeke, hét unokája, három dédunokája. És az is, hogy még most sem szorul senki gyámolítóra. Az igaz, hogy templomba egyedül már nem jöhet, de, mint mondta, ennek is megvan a maga haszna: mindig valaki olyannal járulhat Isten színe elé, akit szeret, akivel jó együtt lennie. Egyébként az Úr mindig megáldotta olyan emberekkel, akik segítségére lehettek szükségében és kétségeiben, akik a hitben való engedelmesség, a szeretet példái voltak, akik terelgették, akik a megigazulás útján tartották. Most, 90 évesen, azt is joggal mondhatja, hogy élete immár teljes. Szeretettel hajtjuk meg fejünket előtte. Kérjük az Urat, engedje őt még sokáig körünkben maradni. Példának, intelemnek, biztatásnak.

Április 12-én, gyülekezetünk bevett gyakorlata szerint, gyermekdélutánt tartottunk. Természetesen volt igei alkalom, Koroknai-Tegez Ferenc nagytiszteletű úr a kicsinyekhez igazította Jób könyvének kijelentését: „a víz illatától kihajt, ágakat hoz, mint a csemete.” Vaníliát, citromot és fodormentát szagoltatva próbálta a gyerekekkel érzékeltetni, hogy milyen, amikor az éltető folyadékra szomjazó növények megérezvén a víz illatát, gyökereikkel, apró hajtásaikkal nyújtózkodva élednek száraz álmukból. A tucatnyi felnőtt figyelmétől kísért tíz gyerek nagy lelkesedéssel festette színesre a húsvéti tojásokat. A jól sikerült délutánról nem hiányoztak a szeretetvendégség süteményei sem.
 
Április 16-án a Rákoskeresztúri új köztemetőben kísértük utolsó útjára Veress Árpádnét, gyülekezetünk 54 éven át hűséges és odaadó tagját. Balássy András nagytiszteletű úr a 73. zsoltár 26. verse felől közelítette meg és tette számunkra is láthatóvá testvérünk életét („Ha elenyészik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és örökségem te maradsz, Istenem, örökké!”). Innen érthettük meg mi segített elviselni szenvedéseit és megrendítő veszteségeit, mi volt az a szilárd pont számára, ami 86 éven át megtartotta, amitől minden helyzetben derűs, békés, szeretni tudó ember maradhatott, s hogy mitől volt ő erőforrás másoknak is, mindenkinek, aki ismerte. Igen, „Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban, azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal minket.” Ámen (2Kor 1,3–5).

Április 20-án hajnalban, a Százados úti igés áhítatot követően, gyülekezetünk tizenegy tagja várta és köszöntötte énekelve a napkeltét a Gellért-hegyen. Az immár hagyományos eseményt közös reggeli és beszélgetés zárta a gyülekezeti teremben.