2013 szeptember

2013.09.30.

Szeptember 1-jén, szokás szerint istentiszteletünk elején szolgáltatta ki nagytiszteletű úr a keresztség sákramentumát Sallai Gábor Gergely és Balássy Dorottya gyermekének, Áron Mártonnak. A szereztetési ige alapján (Mt 28,18-20), összhangban a szülők és keresztszülők ígéretével és fogadalmával, mely szerint e kisgyermeket úgy nevelik és neveltetik, hogy felnőve a konfirmáció alkalmával a gyülekezet előtt ő maga önként tehessen vallást a Szentháromság Istenbe vetett hitéről, a keresztyén nevelés jelentőségéről és felelősségéről beszélt. Arra figyelmeztetett, hogy e nevelés eredményessége attól függ majd, mennyire találják meg az utat a gyermek személyiségéhez, mennyire lesznek képesek nehézségeiben mellette maradni és segítségére lenni. A tét Isten keresztséggel szerzett szövetségének, Áron Márton titokzatos, bensőséges és valóságos kapcsolatának épsége és kiteljesedése Istennel és Isten népével, a gyülekezettel.

Szeptember 5-én ülést tartott a presbitérium. Mindenekelőtt presbiterünket, Körber Tivadar karnagy urat köszöntötte 80. születésnapja alkalmából, megköszönve több mint negyedszázados gyülekezeti munkáját is, majd Isten iránti hálával emlékezett meg másik presbiterünk, Dr. Nagy Balázs Ágoston első gyermekének születéséről. Ez után Balássy András nagytiszteletű úr előterjesztésében áttekintette az iskolai erkölcstan helyett választható felekezeti hittan területünkön alkalmazandó tantervét. Az oktatás az iskolákban zajlik, felmenő rendszerben, most az első és az ötödik osztályban. A kiegészítés vagy adaptáció segítséget ad ahhoz, hogy a gyerekek bekapcsolódjanak a gyülekezeti életbe, megismerjék a református gyülekezetek világát, a gyülekezetekben használatos alapfogalmakat, énekeket, és mindazt, ami a konfirmációt előkészítheti. A presbitérium megállapította, hogy nagytiszteletű úr alapos munkát végzett, az előterjesztett tantervet ennek megfelelően egyhangúlag elfogadta. Az elnökség a következőkben bejelentette, hogy ugyan a presbitérium korábbi döntése szerint három presbiter követte nyomon az önkormányzati pályázatok kiírását, ennek ellenére idén csak a józsefvárosi pályázaton vehetünk részt. Kedvező döntés esetén az ötszázezer forintból, valamint a gyülekezeti önrészből tetőjavításra, valamint a templom, s a gyülekezeti ház udvari homlokzatának felújítására kerülne sor. Döntés szeptember végén várható. A testület megvitatta a toronyépítés helyzetét is, mert az esperes úrral lezajlott tárgyalás után úgy kellett döntenie, hogy a jövő esztendőben egyházmegyei támogatást kér a tető felújítására, s ennek részeként sor kerülhet a torony megépítésére is. Döntésével egyidejűleg a presbitérium jegyzőkönyvileg mondott köszönetet mindazoknak, akik a toronyépítéshez kért, időközben okafogyottá vált kölcsönt egy nap alatt felajánlották, bizonyítva közös ügyünk iránti elkötelezettségüket és áldozatkészségüket. Újabb napirendi pontként a testület megkezdte a lelkészi javadalmazás vitáját, amelyhez döntése előtt egyházkerületi konzultációt kér. Az Egyebek pontban szó esett a Hős utcai cigánymisszió jövőjéről, és egy olyan külső, pénzügyi segítségről, amellyel szolgálatunk kiterjesztésére és stabilizálására nyílna módunk. A segítséget ígérő alapítvánnyal nagytiszteletű úr tárgyal, aki azt is most jelentette be, hogy az egyházmegyei szombatév rendszerének lehetőségével élve 2014 februárjától júliusig szabadságot vesz ki. A szombatév lényege, hogy a lelkész legkevesebb három, de legfeljebb hat hónapra teljes fizetése mellé szabadságot kap, hogy lelkileg, szellemileg regenerálódhasson. Ez idő alatt az egyházmegye által e feladatra alkalmazott adminisztrátor lelkész végez minden szolgálatot, aminek költségei az egyházmegyét terhelik. A bejelentésre azért most került sor, hogy a gyülekezetnek legyen elég ideje gondolkodni azon, kit látna szívesen a feladatra.

Szeptember 22-én, istentiszteletünk elején mutatták be és köszönték meg az Úrnak fiukat, a katolikusnak keresztelt Dávid Kálmánt szülei, Schiffer Csilla és presbiterünk, Nagy Balázs Ágoston. Nagytiszteletű úr Jézus jeruzsálemi bemutatását és felajánlását idézve (Luk 2,21-24) adott a gyülekezet nevében is hálát a gyermekért, Isten ajándékáért, és arról beszélt, hogy akit ennyire vártunk, akiért ilyen sokat imádkoztunk, akiért hálát adtunk, s akit az Úrnak megköszöntünk, azt féltő gonddal, odaadással, minden áldozatot vállalva kell majd nevelni, amíg biztosan nem jár Jézus Krisztus útján. A bemutatás áldással zárult. Istentiszteletünk végén köszöntöttük 90. születésnapján Szabó Istvánnét. Tiszteletére és dicséretére közösen énekeltük a 134. zsoltár harmadik versét.

Szeptember 29-én gyülekezeti délutánt tartottunk. A 241. dicséret eléneklése után nagytiszteletű úr az 1Kor 4,6-16 alapján tartott áhítatot. Felidézve és átgondolva az apostol beszédhelyzetét, a levél egészének célját, kiemelte és a mára, mai keresztyénekre átértelmezve felhangosította Pál apostol kijelentését: „látványossággá lettünk a világnak”. Mert valóban azok lettünk, a nyilvánosság konfliktusokat ébresztő szereplői, akiknek a közönytől a nevetésig sok mindent el kell viselniük. Akiknek mégis, történjen velünk bármi, ki kell lépniük az emberek elé, el kell juttatniuk az evangéliumot mindazokhoz, akiknek szükségük van rá. Mert ha nem tesszük, ha nem vállaljuk az Ige szolgálatát, Isten kegyelmének, világot átölelő szeretetének képviseletét ebben az Ige ellen forduló világban, akkor mi értelme van keresztyénségünknek? Az énekkar szolgálatát követően Németh Ákos, József Attila-díjas drámaíró, rendező, műfordító lépett a másfél tucatnyi érdeklődő elé, hogy segítsen látni valamit abból, ami színház, ami színészet, ami tehetség és kemény munka, valami nagyobbnak és teljesebbnek a szolgálata, és persze szórakoztatás is. Önmagukon messze túlmutató fotókat vetített, személyes emlékeket és anekdotákat mesélt. A falon feltűnő képek és a hozzájuk fűzött magvas kommentárok közel hozták a színészeket, hogy kik is, és milyenek ők, hogy mi vezeti őket, s mi mindentől függ hatásuk. Láttuk őket megannyi próba, majd előadás közben, telített vagy éppen kiürülő pillanatokban feszültnek, lelkesnek, derűsen játékosnak, vagy éppen fáradtan mélázva, sőt elcsigázottan. Hallottunk együttműködésről, sikerről, népszerűségről, konfliktusokról, kudarcokról, kiszolgáltatottságról. New yorki, berlini, bécsi, temesvári bemutatókról. Megnéztünk megannyi plakátot is, hiszen sokat elárulnak az előadásról, s különben is, részesei a produkciónak. Ezek is az egész színházat, a színház minden tagját vezető hatni akarást szolgálják. A jól sikerült délutánt szeretetvendégség és beszélgetés zárta. Este került sor az induló Alfa-kurzus nyitó előadásának vetítésére. Az alkalmon tízen vettek részt.