2013 október

2013.10.31.

Október 3-án konzultációt tartott a presbitérium. Nagytiszteletű úr bejelentette, hogy a Hős utcai missziót vezető Dobos Ágoston békésszentandrási lelkipásztor megnősült, ezért nem vállalhatja tovább a sok utazással járó budapesti szolgálatot. A gyülekezetnek levélben mondott köszönetet az eddigi támogatásért. Feladatait előreláthatólag Kerekes Péter gépészmérnök, budakalászi presbiter veheti át, aki önkéntes diakónusként szolgált Kárpátalján a Szürtei Cigány Gyülekezetben, majd Pakisztánban végzett missziói munkát az ottani protestánsok között. Ő maga arról beszélt, hogy a múlt évi Hős utcai gyerektábort tekinti áttörésnek, a tábor sikerének következményeként ugyanis nagyot gyengült az ellenségesség, barátságos légkörben zajlanak a gyermekfoglalkozások, amelyekhez Lakatos Imre, egy ottani lakos nyitja meg vasárnap délutánonként a lakását, és szívesebbé váltak a családlátogatások is. A Hős utcában négy állandó, s hét alkalomszerűen jelenlévő munkatárs tevékenykedik majd. Második napirendi pontként a gyülekezet missziói készségeiről, képességeiről és felkészültségéről beszélgettek a presbiterek, majd azokról a feltételekről is, amelyek nélkül Jézus Krisztus megbízása (Mt. 28,18-20) e közönyösebb, ridegebb, a keresztyénekkel szemben olykor ellenséges világban nem teljesíthető. A testület az eszmecserét nem zárta le, a felmerült problémákra később visszatér.

Október 13-án kivételes eseménynek örvendhetett a törökőri gyülekezet. Nagytiszteletű úr istentiszteletünk elején két nagy család gyermekét is megkeresztelhette: Csenge Annát, Botye György és Balássy Andrea, illetve Nettit, Farkas Alex és Bakos Vanessa leányát. Különböző élethelyzetük ellenére a szülők abban közösek – mondta nagytiszteletű úr, hogy első gyermekükkel járultak Isten színe elé, vagyis talán még nem látják teljesen, mi mindent vár el, követel meg tőlük leányuk nevelése. Minden esetre nem elég csak akarni, hogy gyermekük az Atya, Fiú és Szentlélek szövetségébe, a keresztény anyaszentegyházba befogadtassék. A gyülekezet előtt a keresztszülőkkel együtt tett fogadalmuk szerint kell nevelniük őket, Istennek tetsző módon tehát, egészen felnőtté válásukig. Amihez a minta csak Jézus Krisztus lehet.

Október 20-án váratlanul elhunyt Zelenák Istvánné, gyülekezetünk tagja, a MÁV telepi imaház szíve, lelke. 78 éves volt. Szerettük és becsültük. Mert mindig a másik javát kereste. Nagylelkűen a szükségben, részvéttel a fájdalomban és szomorúságban, megértve és megbocsátva az esendőségeket, vétkeket. Mennyi derű, mennyi jóakarat, segítőkészség volt benne! Mennyi szeretet! Mennyi hit! Verseivel, apró cédulákra gépelt igékkel bátorított és vigasztalt bennünket. Azt írta a honlapunkon is olvasható tanúságtételében, hogy szüntelenül adni vágyó életerejére édesanyja adott példát. És arra is, hogy úgy kell élni, hogy készen álljon, ha szólítja az Úr. Édesapjától azt tanulta, hogy történjen vele bármi, akarjon élni, szépen, becsületesen, ne engedje, hogy a bajok a fejére nőjenek, és elkedvetlenítsék, mert másokért is felelős, és mert mindig adódik megoldás, hiszen van kihez fordulni: Jézus Krisztushoz. Ezért is volt benne nyugalom a nyugtalansággal, bátorság a félelemmel, öröm a gonddal, bizonyosság a kételyekkel szemben. És ezért is járhatta a maga útját, könnyű szívvel, békés lélekkel, türelemmel, minden bajában, sokféle megpróbáltatásában is vigasztalódva, mély és tiszta hálával Isten iránt. Ha imádkozott, sohasem feledkezett meg életvezető igéjéről: „Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.” (Ézs 40,30-31)

Október 27-én gyülekezeti délutánt tartottunk. A 423. dicséretünk eléneklése után nagytiszteletű úr reformációra is emlékeztető áhítatát hallgathattuk meg, majd az énekkar szolgálata következett. Vendégünket Szabó T. Anna József Attila-díjas költőt presbiterünk, dr. Dibuz Sarolta üdvözölte, és mutatta be. Szabó T. Anna kolozsvári születésű, családjával 1987-ben települt át, az ELTE magyar-angol szakán szerzett diplomát, majd elvégezte az Angol Reneszánsz és Barokk PhD-programot, és 2007-ben doktorátust szerzett. Budapesten él férjével, Dragomán György íróval és két gyermekükkel. Egyetemi évei alatt kezdett publikálni, jószerivel minden műfajban. Eddig öt könyve jelent meg, ezeket széles körű elismerés, valamint díjak sora követte. Ő maga életének több nagy hatású kapcsolatáról és eseményéről is beszélt, olyan természetességgel és meghitt közvetlenséggel, hogy a jelenlévők beavató vallomásként hallgathatták Szabó T. Anna történetét. Elsőnek nagyapjáról, a tudós Szabó T. Attiláról szólt, akinek erkölcsileg és szellemileg is nagyon sokat köszönhet. Azután arról, hogyan szólította meg Isten a kolozsvári kakasos templomban. Meg az áttelepülésről, hiszen ennek is köszönhetően formálhatta meg magát, s lehetett, akivé lett. Itt ismerte meg a marosvásárhelyi származású férjét, itt születtek meg a gyermekei, itt lett nem akármilyen költő. Közben megragadó verseket olvasott fel, hogy megmutassa, mit gondol, és hogyan gondolja, amit a családról, életről és halálról, az is intenzíven érzékelt világról, az írásról, a maga munkásságáról, az irodalomról, a hitről gondol, s hogy visszaadjon valamit életének örömeiből, küzdelmeiből, áldott pillanataiból. A kivételes estét 379. dicséretünk, majd szeretetvendégség, és tanulságos beszélgetés zárta.