2013 május

2013.06.10.

Május 1-jén a gyülekezet Normafa környéki túrát, mindenki által teljesíthető kirándulást szervezett a Budai-hegységben. A vállalkozó huszonegy fő a Széll Kálmán téren találkozott. A résztvevők között példaadó számban voltak jelen a fiatalok, akik immár vitathatatlanul teljes jogú tagjai közösségünknek. A kirándulás eseményeiről, a Törökőr júniusi számában, Barabás Ildikó számol be.

Május 2-án presbiteri gyűlést tartottunk. A testület elfogadta a 2012-es évre vonatkozó leltárt, valamint a pénzkezelési szabályzatot. Megvitatta a gyülekezeti ingatlan szükséges javításait is. Garanciális javítást kértünk a külső homlokzat festésére. Árajánlatot kértünk az udvari homlokzat tatarozására, és a szomszédos iskoláról lehulló vakolat miatt egyre rosszabb állapotba kerülő tető javítására. Végül a presbitérium jegyzőkönyvileg is köszönetet mondott a nagylelkű adományozóknak, akik újrahangolták az orgonát, és azoknak, akik komoly összeggel járultak hozzá az egyházmegye által előírt lelkészi készpénzjavadalom növekmény költségvetési fedezetének megteremtéséhez. (D.S)

Május 5-én anyák napi istentiszteletet tartottunk, az alkalmon a gyülekezet ifjúsága szolgált. A lectiot (Lk 1, 26-38) Varga Dávid olvasta fel, majd az ezt követő imádság után Bátori Réka, Bátori Zsófia, Farkas Bertalan és Fodor Boglárka, Soós Balázs háttérmunkájával, a Kezek című pantomimet adta elő.A darab arról beszél, hogy Isten megteremtette az embert, és kezet adott neki arra, hogy azzal alkosson, simogasson, vigasztaljon, adjon, védelmezzen, imádkozzon, de Isten adományát az ember rosszra használta. Rombolt, ütött, elvett, visszautasított, gyűlölködött. Ezért Isten elküldte közénk fiát, akinek keze simogat, vígasztal, ad, hív, fölemel, áld. Mi azonban átszögeztük kezét, gúnyoltuk és megöltük őt, de aki bűneinkből megváltva, s nekünk új életet ígérve feltámadt halottaiból. A hatásos előadás evangéliumi üzenetét Balássy András nagytiszteletű úr mélyítette el. Lk 1, 30 alapján prédikációjában Mária anyaságára visszamutatva arra vezette rá a gyülekezetet, hogy az anyaságnak döntő szerepe van Isten tervének megvalósulásában. A prédikációt követő imádságot Varga Virág olvasta fel, majd a közösen elmondott Miatyánk után az ifjak virágpalántákkal köszöntötték az édesanyákat. Dr. Nagy Sándor főgondnok úr az ünnep történetéből néhány fontos eseményt idézett még fel, emlékeztetve arra, hogy az anyák napját végül Anna M. Jarvisnak köszönhetően 1914-ben az Egyesült Államokban nyilvánították hivatalos és nemzetközileg is elismert ünneppé. Magyarországon a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt kezdeményezésére 1925-ben lett május első vasárnapja az édesanyák ünnepe.

Május 9-én ügyvédünk, dr. Horváth György megküldte az Aréna-perben illetékes bíróságnak megfogalmazott műszaki szakértői véleményt. A mi álláspontunk szerint a templom környezetében az irodaház felépítése jelentős változásokkal járt. Csökkent az ingatlan intimitása, a templom tere teljesen bezárult, a Kerepesi útról még a torony sem látszik már, s a harangszó ki sem hallatszik az udvarról, vagyis a gyülekezet nyilvános jelenlétének, a templom megmutatkozásának esélye nagyot romlott, használati értéke jelentősen csökkent (forgalmi értékről nem beszélhetünk). A szakértő gyökeresen ellentétes véleményre jutott. Álláspontja szerint, minthogy az iskola felől korábban is beláttak ránk, az intimitás nem változott. Úgy gondolja egyébként, hogy az emberek nem a templomtorony látványa, hanem belső indíttatás okán járnak templomba, ezt a láthatóság nem befolyásolja. Ha mégis befolyásolná, akkor megállapíthatja, hogy a helyzet ebből a szempontból is kedvezően alakult, hiszen az irodaházból többen láthatják a templomot és a parókiát, mint eddig bármikor. Elismeri, az irodaház hangfogóként működik, de ellenkező irányban is, azaz felfogja a Kerepesi út zaját, s e tekintetben még növeli is a templom meghittségét. Fölemlíti továbbá azt az úgymond köztudomású tényt, hogy egy környezet infrastrukturális fejlődése a környezet ingatlanaira is pozitív hatással van. Elismeri, ez esetben persze sem a piaci összehasonlító módszer, sem a hozadék elvű értékelés a konkrét használatra nem értelmezhető. De nem szorul külön bizonyításra, hogy az alperesi tevékenységnek betudható értéknövelő átalakításokon túl a környék rendezésének és korszerűsítésének következményeként az egyházi telek forgalmi értéke feltétlenül nőtt. A további lépésekre a presbitérium döntése után kerül sor.

Május 11-én konfirmációs vizsga zárta a Te-TRISZ két felkészítő esztendejét. A vizsgán az idei hat jelöltből négyen jelentek meg és szerepeltek sikeresen: Biró Szeréna, Leskó Betty Enikő, Varga Dávid és Varga Virág, mert Farkas Benjámin Keve az előző héten, Rozgonyi Attila a vizsgát követő héten járult a Balássy András, Dr. Nagy Sándor és Czanik András összetételű bizottság elé. Pünkösdkor valamennyien együtt, a gyülekezet színe előtt fogadhatják meg, hogy Jézus Krisztusnak igaz követői, református keresztyén anyaszentegyházunknak egész életükben hűséges, úrvacsorával rendszeresen élő, szolgáló és áldozatkész tagjai lesznek.

Május 19-én, a pünkösdi istentiszteleten, gyönyörűen felvirágozott templomban került sor a hat frissen konfirmált fogadalomtételére. Nagytiszteletű úr ismertette a vizsgaeredményeket, majd Péter apostol pünkösdi beszéde alapján (ApCsel 2, 14-36) nemcsak a tanultakat, de ahogy ő fogalmazott, a még megtanulandók vázlatát is felidézte az ifjaknak, akik – kérdéseire válaszolva –immár a maguk jogán kijelentették, hogy meg akarnak maradni Isten szövetségében, követni kívánják Krisztust, és róla vallást tesznek. Az Apostoli Hitvallás elmondásával megvallották a Szentháromság Istenbe vetett hitüket. Ígérték és fogadták, hogy Jézus Krisztus követői, református anyaszentegyházunknak egész életükben hűséges, úrvacsorával rendszeresen élő, szolgáló, és áldozatra kész tagjai lesznek. A fogadalomtétel személyre szóló áldással zárult. A hat ifjúnak a gyülekezet ajándékaként Dr. Nagy Sándor főgondnok úr egy-egy Bibliát adott át. Az idén május 19-én, Pünkösdvasárnap ünnepelhettük a Magyar Református Egység Napját, s hallgathattuk meg e nap Kárpát-medence szerte minden gyülekezetben elhangzó közös imáját, és idézhettük fel a Generális Konvent Elnökségének körlevelével a 2009. május 22-én elhangzott hitvallást, hogy Krisztus a jövő, s mi együtt akarjuk követni őt. A pünkösdi úrvacsorával elsőként és először a hat ifjú élt, akiket két presbiter vezetett az Úr asztalához.

Május 27-én templomunkban tartotta tavaszi csendes napját és rövid közgyűlését a Lepramisszió. A 45 résztvevőnek Riskóné Fazekas Márta igazgató, református lelkipásztor mutatta be azokat az indiai és kínai programokat, amelyeket a szervezet az idén támogat. Műsort adott Solymári Tímea gitárművész, az orgonán Czanik Péterné, Zsuzsa asszony játszott. Az esemény szeretetvendégséggel zárult. A Lepramisszió levélben köszönte meg gyülekezetünknek a szíves fogadtatást.

Május 30-án a presbiteri és szolgálatvezetői konzultáció két kérdéssel foglalkozott. Áttekintette a szolgálati ágak nyitva maradt kérdéseit, majd meghallgatta az Egyházi Jövőkép Bizottság levelét, s megállapodott az abból következő teendőkben. Mint a Törökőr júniusi számából is értesülhetett a gyülekezet, a presbitérium április 4-én már megvizsgálta a gyülekezeti szolgálatok struktúráját és rendjét. Most azokat a gyülekezeti tagokat kereste, akik alkalmasak lehetnek a szolgálatok vezetésére.  

Az Egyházi Jövőkép Bizottság, amelyet azért hívott életre 2011. szeptember 28-án az MRE Balatonszárszón tartott zsinati ülése, hogy dolgozzon ki egy az egyház megújulását szolgáló jövőképet, a közelmúltban levéllel kereste meg a gyülekezeteket, s párbeszédet javasolt. Úgy találta ugyanis, hogy ez a jövőkép a gyülekezetek meghallgatása nélkül, pusztán egy szociológiai vizsgálat alapján nem fogalmazható meg érvényesen. S ugyanígy: minthogy az egyház gyülekezeteiben él, megújulásának szinterei és megtestesítői is csak a gyülekezetek lehetnek. A párbeszédben való részvétel három találkozást jelent. A találkozásokat megelőzően a megszervezendő munkacsoport tagjai meghallgatják a parókiális területen élőket az életükről, s arról, hogy a kívülállók mit tudnak a gyülekezetről. Az első találkozáson a résztvevők ennek tapasztalatait vitatják meg. A második találkozás azt hivatott az Ige fényében értékelni, amit a kívülállók véleményéből az első találkozáson a gyülekezet lehetséges küldetéseként leszűrt. A harmadik alkalommal kell közös nevezőre jutni a tekintetben, hogy mi is volna a gyülekezet tényleges küldetése, s abból milyen gyakorlati teendők következnek az igehirdetéstől a pénzügyi szempontokig, a hitre neveléstől a szeretetszolgálatig vagy az evangelizációig. Mindehhez a kalauzt, a kérdőíveket és az esetleges segítséget egységesen a jövőkép bizottság biztosítja. Az eredményről július 31-ig kell rövid írásos összegzést készíteni. A presbitérium a jövőkép bizottság ajánlásait megfontolva úgy döntött, hogy a három találkozást a kérdőíves felmérést követően, június 15-én, az eredetileg presbiterképzésre kijelölt napon bonyolítja le.

Május 31-én a Szeretethíd idejére tervezett, de megcsúszott programként, udvartakarítást rendeztünk a Hős utcában. Az üvegcserepek, műanyag palackok, injekciós tűk, pelenkák, a sérülést és fertőzést okozó tárgyak összeszedését a köztük játszó gyerekek miatt láttuk szükségesnek, de talán példát is adhattunk a helyben lakóknak. A takarításban öten vettek részt, akikhez az ottaniak közül négyen csatlakoztak. A két ház lakói megköszönték segítségünket.