2013 december

2013.12.30.

December 1-jén, nagytiszteletű úr váratlan betegsége miatt, Kardos Eszter tiszteletes asszony szolgált istentiszteletünkön. Igazolta újra, hogy még ilyen különleges helyzetben is mennyire hatásos tud lenni a hitben élő és cselekvő tudás. Dr. Nagy Sándor főgondnok úr a hirdetések közt bejelentette, hogy lelkipásztorunk februártól júliusig veszi igénybe a szombat-félévet, a pihenést is szolgáló tanulmányi szabadságát. Erre az időre alapilletményét és korpótlékát kapja, helyettesítéséről az egyházkerület gondoskodik. Reménységünk szerint a gyülekezet elég erős ahhoz, hogy zavar nélkül átlábaljon ezen az időszakon. Felhívta a figyelmet arra is, hogy sikeres józsefvárosi pályázatunk vállalásaként időre befejeződött a templom homlokzat, s a toronytető felújítása, és elvégezték az utcai homlokzat garanciális javítását is. Végül tájékoztatta a a jelenlévőket arról, hogy a gyülekezet András napra szánt pénzadományaiból három könyvet vásároltak: Petőfi Sándor összes munkáját, Fekete Károly művét, A Heidelbergi Káté magyarázatát, valamint Szabó György: Kincsek és kacatok. Egy keresztyén apuka feljegyzései című könyvét. A maradék összeget a gyülekezet nevében pénzbeli ajándékként adták át a nagytiszteletű úrnak és családjának.

December 5-én ülést tartott a presbitérium, és áttekintette a 2014. évi missziói munkatervet. Megállapította, hogy a 2013. évihez képest komolyabb változtatásra nincs szükség. Vagyis az eddigi jó rendben zajlanak a vasárnapi és a gyermek istentiszteletek, a kiscsoportos alkalmak, működnek a szolgálói csoportok, a kazuáliák, az időszakos alkalmak, a gyülekezeti délutánok, a diakóniai rendezvények, ezen belül a Hős utcai misszió, amelynek új vezetője Kerekes Péter misszionárius, hitoktató lesz, s a bevált módon tevékenykednek az olyan, nem alkalomszerű szolgálatok is, mint a Törökőr számainak gondozása, a gyülekezeti honlap frissítése, kazetták másolása, hajléktalanok megsegítése. A presbitérium úgy gondolta, hogy a nagytiszteletű úr szombat-féléve miatt a programban zavarral vagy fennakadással nem kell számolnunk. Ezért is a tervet egyhangúlag elfogadta. A presbitérium tudomásul vette, hogy a józsefvárosi pályázaton nyert támogatás segítségével november 14-én megkezdett felújítási munkálatok november 29-én befejeződtek. A feladatokat a vállalkozó rendben elvégezte. A főgondnok úr bejelentette, hogy a nagytiszteletű úr a szombat-félévre alapilletményét és korpótlékát kapja. Tájékoztatta a presbitériumot arról is, hogy a Magyar Református Szeretetszolgálat december 3-án, a zsinati székházban adventi gyerekműsorral köszönte meg adományozói és önkéntesei egész éves támogatását. Az eseményen jelen lehetett gyülekezetünk tagja, Szabó Istvánné, erről a Törökőr külön is megemlékezik.

December 19-én újra találkozhattunk a Schweitzer Albert Református Szeretetotthon lakóival, akik – láthatóan – nagy szeretettel, örömmel és figyelemmel fogadtak bennünket. A „nem látható” többség a szobákban hangszórókon át részesült a találkozó áldásaiban. A találkozót Kardos Eszter tiszteletes asszony készítette elő. Balássy András nagytiszteletű úr a Lukács evangélium elején található nemzetségtáblázatot választotta áhítata textusául, melyben a karácsonyi ünnepkörben nem egyszer mellőzött Józsefnek, mint apának a tisztét, felelősségét és szerepét tette hangsúlyossá. A Körber Tivadarnéval és Czanik Péternével megerősített énekegyüttesünk öt kórusművel szolgált, sőt, Czanik Péterné tiszteletbeli kántorunk egy César Franck orgonaművel is színesítette a műsort. A versmondók csapatában Dibuz Sarolta, Czanik Péterné, Nagy Sándorné, Nagy Sándor Weöres Sándor, Kányádi Sándor, Túrmezei Erzsébet és Csiha Kálmán versével, Körber karnagy úr pedig Cseri Kálmán kis prózájával szolgált. A hallgatóságot Nagy Sándor főgondnok köszöntötte, aki egyben a „műsorközlés” és az orgonakísérés feladatát is ellátta. Látogatásunkat, szolgálatunkat és adományunkat Tatai Zsuzsanna, a Schweitzer Otthon szenior-munkatársa köszönte meg, kifejezve reménységét, hogy egy év múlva újra találkozunk. (DNS)

December 22-én élénk érdeklődéssel fogadott gyülekezeti délutánt tartottunk. Csak a gyermekek, és gyülekezetünk ifjabb tagjai közül közel másfél tucatnyian vettek részt rajta, többen szerepeltek is. A 329. énekünk közös eléneklése után a nagytiszteletű úr Máté evangéliumának 2,1-12 része alapján, a három királyokhoz kötve, akik aranyat hoztak a királynak, tömjént a főpapnak és Istennek, mirhát a szenvedőnek és gyógyítónak, a jó ajándék mibenlétéről gondolkodott. Arra a belátásra jutott, hogy az az ajándék ilyen, amelyik kifejezi ajándékozó és ajándékozott kapcsolatát, az őket összefűző kölcsönös tiszteletet és szeretetet. Bejelentette, hogy a műsort is ilyen ajándéknak szánták. Az imát követően az énekkar szolgált, majd Barabás Anna, Barabás Lilla és Karácsony Bálint előadásában egy némajátékot láttunk, az áhítat témáját is értelmező pantomimot, aztán jelenetet Barabás Lilla, Soós Tímea, Soós Balázs, Balássy András felolvasásában Jézus Krisztus nekünk szánt ajándékáról, Isten üdvözítő kegyelméről, és az ajándék fogadtatásáról, amit aztán a Jézus kopogtat című dal követett Varga Lilla Laurával, Soós Andrással, Barabás Ildikóval, Balássy Andrással. A műsort, mintegy keretbe helyezve az egészet, az énekkar, az ajándékok átadása és a gyülekezet fohásza zárta a 329., 315., és a 326. dicsérettel. A délután szeretetvendégséggel fejeződött be.

December 24-én délután szellemi agapéra gyűltünk össze. A 326. énekünk közös eléneklését követően Czanik Péter nagytiszteletű úr tartott áhítatot. A János 1,14 felől ahhoz a nagyfeszültségű ellentéthez közelített, amely a Születés, az Ige, Istennek magának a testet öltése, és annak emberi fogadtatása között alakult ki. A születés kivételes jelentőségét „valóságos angyaljárás”, és kozmikus eseményként a csillag jelzi, a három királyok pedig arra figyelmeztetnek, hogy Isten az egész emberi világot akarja megszólítani. Mi pedig az eseményt átértelmezve, lefokozva Jézuskáról beszélünk, érzelgősséggel töltjük fel az ünnepet, várakozás helyett vásárlásba feledkezünk, Isten ajándéka helyett az emberi ajándékokra összpontosítunk. Vagyis méltatlannak bizonyulunk arra, amit kaptunk. Ezután Lukács 2,41-52 verseit idézve Jézus Krisztusban a valóságos Isten és a valóságos ember kettősségét magyarázta. A templomi történetben nemcsak az ember értetlenségét mutatta meg, de a gyermek Jézus engedelmességében a vigaszt is. Az ugyanis, hogy hazatért szüleivel, hogy tehát visszailleszkedett az emberi világba, arról biztosít bennünket, hogy az isteni és az emberi nem zárja ki egymást, és ahogy Krisztus átléphet a miénkbe, úgy mi is átléphetünk a krisztusiba. Krisztushordozó, hitben élő ember lehetünk. A 328. dicséret eléneklését követően a jelenlévők olyan költők és írók műveivel ajándékozták meg egymást, mint Juhász Gyula, Kányádi Sándor, Csiha Kálmán, Ady Endre, Reményik Sándor, Weöres Sándor, vagy Krúdy Gyula és Lázár Ervin. Dr. Nagy Sándor pedig két énekünk korábbi szövegváltozatát énekelte el. Az agapét az időseknek összeállított csomagok átadásával, és a nagyon ritkán felhangzó 317. énekünkkel zártuk.