Kardos Eszter: Tévedésből jöttem

 „Uram, a te igéd nekem / A sötétben szövétnekem”, vallom a 231. dicséret írójával együtt. (És hát igen: Zsolt.kv. 119,105.) Mikor három éve a Hungária körútra költöztünk, elhatároztam: olyan gyülekezetet keresek, ahol „világító szövétnek” az Ige, az igehirdetés. Több templomot is meglátogattam. Olyan helyekre mentem el, ahová átszállás nélkül eljuthattam.

Legelsőként Törökőrre jöttem, mert Czanik Péter könyvei ott állnak a polcomon. Gondoltam, hallani fogok egy okos, mi több, bölcs igehirdetést. Mikor Balássy András megjelent a szószéken, azonnal láttam, hogy itt valami tévedés van. Andrásnak semmiképpen nem lehetett huszonöt éve könyvbemutatója Hollandiában, tehát ő nem Czanik Péter. Hát persze, elkerülte a figyelmemet a Reformátusok Lapjában az a hír, hogy esperes úr nyugdíjba ment.

Bár a „nem-tudom-hogy-hívják” lelkész prédikációjából nyilvánvaló volt, hogy egy tudós teológus az, aki beszél, s ezért Törökőr azonnal kedves és fontos lett nékem, mégis, ha már elterveztem, végigjártam a kiszemelt templomokat. Rászántam néhány hetet. Változatos igehirdetéseket hallottam, de, mivel én magam is teológián tanultam, engedtessék meg annyi kritika illetve önkritika: néha belecsúsznak a prédikációinkba olyan szólamok is, amelyek túl sokszor hangzanak el.

Törökőrön nem csúsznak bele.

A „felmérés” után végleg döntöttem. S boldogan mondhatom, hazataláltam a törökőri gyülekezetben.

Nemcsak az igehirdetés, egyáltalán az aktív lelkészházaspár miatt, hanem a gyülekezetben talált sok értékes ember miatt is. Lelkes önkéntesek munkálkodnak a gyülekezeti élet különböző területein; a tagok között mondhatni ösztönösen is működik a szívből jövő diakónia; felelősségteljes, komoly és józan gondolkodású presbiterek vannak; s a maroknyi gyülekezet nagyon nagy része hűségesen, kitartóan jár templomba. Ez Törökőr.

Örülök, hogy ide tartozhatom, azaz tartozhatunk, a fiammal együtt.

Ráadás meglepetés volt nekem az éneklés. A legtöbb gyülekezet az énekeskönyv anyagának negyven-ötven százalékát szokta énekelni, ritkaság, ahol hatvan százalékra fölmegy ez a szám. Pedig mély gondolatok s érzések szólalnak meg a szövegekben, s szépek és lélekhez szólóak a dallamok. Bár az éneklés csak ráadás az igehirdetéshez képest, mégis nagyon örülök, hogy olyan gyülekezetnek lehetek a tagja, amelyik az énekeskönyv minden darabját énekli. És milyen jól!

Bélyegkép
Kardos Eszter